Információk, érdekességek

A vágyról

2015. november 29.

Az ember élete a vágy körül forog. A vágy sokféle alakban lép fel: mint honvágy vagy elvágyódás, mint erős kívánság vagy hiány, mint szerelmetesség vagy szenvedély. Mert mindannyian állandóan várunk valamire, legyen az hivatali, családi, anyagi vagy szellemi természetű. Minden emberi vágyakozás alapja az élet értelmének keresése.

Ha valaki egyszer időt fordítana rá, hogy utána járjon a kifinomult elvárásoknak, amiket egy mégoly igénytelennek tartott ember is dédelget, nagyon elcsodálkozna a megmutatkozó vágyakon és szükségleteken. Mivel legtöbb vágyunk nem tudatos, a tudatküszöb alatti szükségletek felismerése egyáltalán nem könnyű dolog.

És ha egyszer egy kívánság beteljesedik? Éveken, évtizedeken át erősen vágytunk valamire. Végre teljesíthetjük kívánságunkat - de hol marad a várt boldogságérzet? Mindent feláldoztunk, hogy ezt a célt elérjük, ezt a helyzetet megvalósítsuk. Az eredmény mégis siralmas.

Az is gyakori, hogy másvalakitől várjuk el vágyunk beteljesítését. Egész életünkkel erre irányulunk, és sokáig nem vesszük észre, hogy ezzel túl sokat követelünk tőle, s nem vagyunk vele szemben igazságosak. Mert nem olyannak látjuk, amilyen - csak belső eszményképünk vetületeként szolgál. Csalódás és gyűlölet: ezek az elkerülhetetlen következmények.

Az önértékelés a jógában - A jóga nem öncélú magamutogatás

2015. november 18.

Az elme egyik sajátossága, hogy csak akkor képes értelmezni a világ jelenségeit, ha van egy alap, egy összehasonlítási pont, amihez viszonyíthat.

Fent és lent, jó és rossz, kellemes és kellemetlen….Végtelen a változatosság. Ez egy természetes tulajdonság, amelynek azonban megvannak a maga hátrányai. Mi van akkor, ha valaki egy "téves" viszonyítási pontot választ ki? Melyek a következmények? Hogyan lehet kiszabadulni a káros hatások alól?

Nézzük meg a jóga gyakorlását, mint konkrét példát. Sok embert az tart vissza a jógázás elkezdésétől, hogy azt hiszi már kezdeti szakaszban is feltétlenül nagyfokú test rugalmasságra és lelki békére lenne szükség. Ott élnek benne viszonyítási pontként azok a képek, melyekben rugalmas testű emberek számára lehetetlennek (vagy épp értelmetlennek) látszó pózokba (a jóga elnevezése alapján "ászanákba") kényszerítik testüket.

Sebek a lelkünkön

2015. november 10.

Mindenki lelkében vannak sebek. Az egészen kicsi karcolástól kezdve, a mély, szinte vérző sérülésekig. Lehet, hogy oly rég szereztük őket, hogy létezésüket már sűrű homály fedi. De ezek a sebek szépen csendben várakoznak. Míg nem egy napon, jön valaki, aki épp ez egyik ilyen fájó pontunkat érinti meg. És akkor a fájdalom hatalmas lesz. Elég ehhez egy szó, ami rég oly fájdalmas volt. Elég egy mozdulat vagy egy félreértelmezett pillantás. És a lelkünket ismét lángok marcangolják, emlékeztetve egykori tűzzel beleégetett fájdalmára.

Azt hiszem, szinte nincs olyan ember, aki nem fél. Fél a kapcsolatoktól, az emberektől, az érzelmektől, az újabb sérülésektől. Már megszületésünk előtt sokan megkaptuk a programot, hogy nem érdemeljük meg az életet, a szeretetet, a törődést. Főleg azok a gyermekek, akik nem kívánatosak voltak szüleik számára, illetve lánynak/fiúnak várták őket, és más neműek lévén már életük kezdetén átélték az elutasítást. Hányszor halljuk szülők szájából ezt a mondatot: „Ha így viselkedsz, nem szeretlek!”
Aztán egy idő elteltével elhisszük, hogy valóban szerethetetlenek vagyunk. Elhisszük, hogy mások szeretetéért keményen meg kell dolgoznunk. Hisz saját magunkért nem lehet szeretni bennünket. Ha megnézzük, a legtöbb ember mindent megtesz azért, hogy mások szeretetét elnyerje. Álarcokat vesz fel, háttérbe szorítja saját szükségleteit, csak hogy mások elfogadják, szeressék. 

Önismeret

2015. november 07.

Száz számra írják és veszik az önismereti könyveket, akinek telik rá, önismereti terápiába vagy csoportba jár, egyszóval dübörög az önismeret-iparág. Freud óta tartja magát az az illúzió, hogy a lélek kitartó megfigyeléssel megismerhető. Freud, mint a legtöbb diktatórikus hajlamú nárcisztikus személyiség, a végén már hitt is abban, amit írt. Ezt azért talán mentségére fel lehet hozni. Mert máskülönben alaposan megvezette az egész nyugati kultúrát.

A pszichoanalitikus okoskodás belopódzott az irodalomba, a képzőművészetbe, és természetesen részévé vált a közgondolkodásnak is. Még ma is rutinszerűen használják az emberek az „elfojtást”, a „tudattalant”, az „Ödipális konfliktust” és egyéb analitikus zsargon kifejezéseket. A freudi determinizmus elv alapján minden lelki rezdülésünknek oka van a tudattalanban, és önismeret az, ha lelki tartalmainkat vissza tudjuk vezetni asszociációkon keresztül a tudattalanunkba, na és persze a tudattalan tartalmakat pedig gyermekkorunkra. Az önismeret megszerzésében a tudattalanba vezető „királyi út” az álom.

Az egész csak azon az aprócska tévedésen alapul, miszerint a lélek a minket ért hatásokat tükrözi vissza, és azért van lelkünk, hogy irányítson minket. Azaz, ha megismerjük a minket irányító lelki tartalmakat, akkor megismerjük a múltunkat, önmagunkat és ráadásként még bele is szólhatunk önmagunk irányításába.

Lopakodó stressz

2015. november 03.

Szinte nincs olyan nap, amikor nem kerülünk stresszhelyzetbe. A stressz napjaink fő témája, és a legtöbb betegség, lelki probléma kiváltó oka. Nem tudunk elbújni előle, még az otthonunkban sem. Elég, ha csak bekapcsoljuk a televíziónkat, és tragédiák tömkelegével találjuk szembe magunkat. Nem beszélve a krimikről és horrorfilmekről, amelyeket ki tudja miért, de sokan szeretnek. Nem elég nekünk a napi stressz, este, kikapcsolódás közben is erre vágynánk?

A stressz sokkal többször van jelen az életünkben, mint gondolnánk. Most nem is szeretnék azzal foglalkozni, ami napközben történik velünk, a munkahelyen, a boltban, vezetés közben, a családban, hiszen ez mindenki számára érthető, érzékelhető. Van azonban sok olyan stresszhelyzet, amire tulajdonképpen fel sem figyelünk.