Információk, érdekességek

Ne akarattal cselekedj! Egyensúlyod helyreállításával!

2015. május 03.

Az Együttérzés az emberi élet egyik legfontosabb életminősége. Ennek hatására képes az ember gyökeresen átalakítani elképzeléseit önmagáról, a világról és azok kapcsolatáról. Átélésével mindig megjelenik a Szeretet, hiszen az nem választható szét az Együttérzéstől. S valójában, kimondva vagy kimondatlanul, de minden ember végső célja az Együttérzésnek - ennek a létezési minőségnek - az átélése, annak ellenére, hogy lelki érettségének megfelelően milyen utakat keres a megvalósításra.

Mi lehet a megtapasztalás következménye egyéni és közösségi szempontból? S ami a legfontosabb: hogyan lehet ezt megvalósítani?

A természethez közel álló népeknél, kultúrákban az istenképzet gyakran nőnemű, így a „Földanyához” fordulni és fohászkodni nem meglepő. A férfi isten elképzelése a kereszténység erősödésével kapott jelentős szerepet. A férfi minőségek (mint céltudatosság, átalakító erő, kezdeményezés, racionalitás, határozottság, túlélés) túlzott dominanciája az egyik legfőbb oka, hogy napjainkban az Együttérzés helyett az elkülönülés, az együttműködés helyett pedig a versengés, és az erőfeszítés jeleit látjuk a társadalom és az élet legtöbb területén. Az előttünk álló időszak legfontosabb feladata lesz, az egyensúly helyreállítása s ebben lesz óriási szerepe a valódi Együttérzés, és Együttműködés átélésének és megtapasztalásának, ami a jóga filozófia egyik központi eleme. Abban tud segíteni a jóga azoknak, akik nemcsak intellektuálisan, hanem a tapasztalati szinten is cselekedni szeretnének, hogy érzékennyé tesz önmagad és a világ finomabb igényeire.

Szerelem két felvonásban

2015. április 19.

Szeretet és szeretet között nagy különbség van. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy szeretne, ahogyan nincs két ember, akit ugyanúgy szeretünk. Eljutott hozzám két történet, és mivel engedélyt kaptam a megosztásra, meg is teszem.

Van egy lány, legyen a neve Éva, fiatal, egyedülálló, roppant intelligens, amikor találkozik mondjuk Péterrel külföldön. Szerelem első látásra, lélektársi viszony, körbeutazzák a földet, de mivel Péternek már van családja, elvált, neki meg még nincs, pár év után elkezdődnek közöttük a feszültségek emiatt. Péter egyre visszahúzódobb lesz, kevesebb időt töltenek együtt, a lány elvárja, hogy szeressék őt, de ő maga sem szereti önmagát, aszkéta életet folytat, függőségekbe, allergiákba menekül, utálja magát szívből az életmódja, helyzete miatt. Péter elhagyja Évát egy novemberi napon levélben... Nem vállalja sem a párkapcsolati sem a baráti viszonyt többé. Éva még jobban megutálja önmagát, bár sóvárog a szerelem után egyre magasabb falakat épít maga köré. Kitörli Pétert minden lehetséges fórumon, nem akar tudomást venni a létezéséről sem, ezzel 4 évet vágva kukába az életéből. Utálkozik, szídja önmagát és a férfiakat is, gyalázatra kárhoztatva a világot eme tévedés miatt. Szerinte minden hiábavaló volt, az egész kidobott idő és energia, a megérzései hülyeségek voltak, hiszen fizikai síkon nincs mellette a szeretett férfi, bár bevallása szerint mélyen spirituális életmódot folytat...Akkor hajlandó szeretni Pétert, ha ő is szereti őt. Minden közös tervüket a kukába dobja, beiratkozik egy újabb képzésre, életet vált, amiben nincs többé helye Péternek. Általában ez a gyakori hozzáállás. És most jöjjön egy kivétel...

A bennünk élő istennők

2015. április 18.

A hagyományos felfogás szerint a "normális" nő az, aki megfelel az "átlagnak" - vagyis egy modellnek, egy olyan szerep-együttesnek, amit a társadalom aktuálisan a nőtől elvár. Valamennyien tudjuk azonban, hogy nő és nő között óriási különbségek vannak. Ami az egyik nő számára létfontosságú, annak a másik számára esetleg nincs, vagy alig van jelentősége.

"Ismerd meg önmagadat" – ez a felirat állt a delfoi jósda bejáratán. Ami azt sugallja: jövőnk, sikerünk, boldogságunk saját magunkon múlik. Persze csak akkor, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. Értékeinkkel és hibáinkkal, lehetőségeinkkel és korlátainkkal egyaránt. Az önismeret a kiindulás: "ez vagyok, ilyen vagyok". De tartalmazza a célt is: "ez akarok lenni".

Az önismerethez és mások megismeréséhez segítségünkre lehetnek a személyiség-tipológiák. Több ezer éves típustan az asztrológia csillagjegyei, vagy Hippokratész temperamentumai: a szangvinikus, melankolikus, kolerikus, flegmatikus Itt olvashatsz róluk.

Magány – új köntösben

2015. április 14.

A magányosság új formákat öltve terjed napjainkban, miközben a hiperkommunikáció társadalmában élünk… De hogyan küzdjünk e paradoxon ellen? Egyik biztos eszköze lehet a kilábalás az illuzórikus kapcsolatokból, és a valódi társas viszonyra való törekvés. Ha felismerjük, hogy az egyedüllét mely új formájától szenvedünk, könnyebben tehetünk ellenlépéseket, és más utakra lépve megbékélhetünk önmagunkkal.

Igazi ellentmondása a kommunikáció forradalma által fémjelzett társadalmunknak a magányosság érzése és új formáinak terjedése. Pszichológiai kutatások egész sora kimutatta, hogy a nagyvárosban élők éppúgy érintettek, mint a vidékiek, és már nem csak túlnyomórészt az idősek panaszkodnak. A felmérések szerint ez a probléma minden korosztályban és társadalmi rétegben megjelenik. A „hagyományos” okok közül olyanok válthatják ki, mint a feszültté vált családi kötelékek (magányosság a családon belül), a válás, a nehezen kezelhető szakmai kapcsolatok, megszűnő barátságok, szakítások. A magányosság új formáit pedig a kommunikáció terén bekövetkezett technológiai robbanás szüli.

Komplex összefüggések

Nyilvánvaló az is, hogy több tényezőre vezethető vissza, ha valaki elszigetelt helyzetbe kerül. Az egyszülős családok számának növekedése, a munkanélküliség, az időskor, a hátrányos helyzet mind-mind szerepet játszhat benne – együttesen és külön-külön is. Mindamellett a magányosság új formái is terjedőben vannak, melyek mai világunkhoz köthetők. A „hiperkommunikáció” lehetőségeit kihasználva távoli, illuzórikus, vagy virtuális kapcsolatok jönnek létre egyre hatalmasabb méreteket öltve, amelyek természetesen nem vethetők össze az igazi, örömteli, személyes kapcsolattartással.

Társas magány – A kapcsolat börtönében (2.rész)

2015. március 31.

A társfüggőség lényege az „én”, az önálló identitás gyengesége. Társfüggő az, aki csak a másikhoz képest létezik, a másikkal való viszonya alapján értelmezi saját magát. Van ebből kiút? 

Amikor az idilli kapcsolat meginog

A társas környezetben az ember jó képet akar fenntartani magáról, szeretné megélni, hogy minden rendben van. Ez részben a társadalmi nyomásnak is köszönhető, valamint annak is, hogy az egyén ezzel akarja saját pozitív önértékelését fenntartani. Felmerül a kérdés, hogy meddig fajulhat el az álszenteskedés? Mi a folyamat lényege, mi tartja fenn a kapcsolatot, kinek mit jelent az esetleges elszakadás, lezárás?

• Kapcsolati konfliktus a kommunikációs csatornák egymás közötti befagyasztása

Komoly válságot tud okozni, így a felek tudattalanul félelmük uralma alá kerülnek.Nem beszélni az érzésekről, nem beszélni a bennük kialakult sérelmekről az olyan, mintha nem is lenne, ennek hátterében a tagadás, mint elhárító mechanizmus áll. Rövid távon a nyereség nagy, hiszen szembesítés nélkül a konfliktus elkerülhető, azonban később többszörösen üt vissza, akár úgy, hogy az egyik fél azt mondja: „elég, betelt a pohár”. Jól látszik, hogy a tagadásnak és az elfojtásnak funkciója van, azonban hangsúlyozni kell, hogy az elfojtás nem tudja eltüntetni teljesen a negatív érzéseket, a konfliktus okozta érzelmi zűrzavart. Csupán kizárja a tudatból, majd a tudattalanba száműzi. Időnként ezek az elfojtott tartalmak, sok esetben provokáló külső ingerek hatására újra aktivizálódnak, akár az álmokbanis, de gyakran különböző neurotikus tünetekben megjelenhetnek. És már ki is alakul a párkapcsolati krízis, ami a folyamat utolsó állomása. Mindez azt tükrözi, hogy a két fél nem volt képes a múltbéli kapcsolati konfliktusait megoldani, kapcsolati mintájukat áthozzák a múltból, ezzel párhuzamosan jelen kapcsolatukban újabb és újabb megoldatlan helyzetet söpörnek a szőnyeg alá.