

Információk, érdekességek
Persze, drágám, de…
2016. április 20.
A párkapcsolati kommunikációnak megvannak a női és a férfi jellegzetes sajátosságai, eltérései. Hogyan tudjuk kommunikációs hibákkal felnagyítani mindennapi félreértéseinket. Ebben annyira tehetségesek vagyunk, hogy sikerülhet akár jelentősen rontani a párkapcsolatunkon. Amit mondunk, az legyen összhangban azzal, amit közben teszünk. Például: “Figyelek, drágám" - mondja a férj a hozzá szóló feleségének, de nem teszi le az újságot, vagy továbbra is a számítógép képernyőjét, vagy - olaj a tűzre - a meccset nézi. Bizony lehet, hogy a feleség nem azt fogja kifejteni, amit eredetileg szeretett volna, hanem a férje jelleméről (esetleg felmenőiről) ejt néhány keresetlen megjegyzést.
Azt mondjuk, amit valójában gondolunk!
Például: hiteltelen azt mondanunk száz közösen megnézett és általában élvezett amerikai film után, hogy “Nem igazán kedvelem az amerikai filmeket. Olyan primitívek, és általában giccses a végük.” Mondjuk meg az igazat. Mondjuk meg őszintén, hogy megbeszéltük a haverokkal a sörözést vagy a barátnőnkkel a shoppingolást, vagy egyszerűen nincs kedvünk moziba menni.
Megtörtént esetek: amikor mindenki téved
2016. április 11.
Daganatos betegségeknél a családállítások során mindig találkozunk egy hasonló dinamikával. Az illető lelkében ez a fogadalom jelenik meg: "Követlek". Gyakran halljuk, hogy a rák, akár sok más betegség örökletes is lehet. Ezt inkább mintakövetésnek nevezném. Amikor egy szerettünk meghal egy súlyos betegségben, lelkünkben azt mondhatjuk: "ha te meghaltál megyek veled én is". Főleg szülő-gyermek, de lehet testvéri illetve párkapcsolati viszonyokban is hasonló fogadalom.
Sokat gondolkodtam azon, vajon van-e joga egy orvosnak azt mondani a betegének, hogy gyógyíthatatlan. Honnét tudjuk, hogy annál a betegnél az adott betegség halálos? Hiszen láttunk már csodával határos gyógyulásokat, olyan betegeket, akikről mindenki lemondott már, mégis élnek a mai napig. Hogy ilyen esetben csoda történik e, azt most nem elemezném, Andrea esetében viszont orvosai csodának minősítették a gyógyulást.
Andrea nagyon előrehaladott daganatos betegséggel érkezett hozzánk. Orvosai jó esetben maximum fél évet jósoltak neki. Andi végigjárta a szokásos utat, rengeteg módszert kipróbált, és mint elmesélte, nem volt vesztenivalója. Egy ismerőse mesél neki a családállításról, és gondolta, egy utolsó próbálkozást megér. Andrea ráadásul külföldön él, ezért elég nehéz volt összeegyeztetni az időpontot, az idő viszont esetében a legfontosabb tényező volt.
Ki vagy valójában?
2016. április 05.
Komolyan kérdezem. Belegondoltál már valaha, hogy ki is vagy Te? Olyan elánnal éljük az életünket, fókuszálva a problémák megoldására, hogy csak azt vesszük észre, hogy az évek telnek, a gyerekek felnőttek, újabb és újabb nyavalyák nehezítik az életünket, az osztálytalálkozón is mindenki öregebb… És valójában elrohant velünk pár évtized.
De ennyi lenne csak az élet?
Amikor én először feltettem magamnak ezt a kérdést sok évvel ezelőtt, tökéletes választ adtam a tanult elvárásoknak megfelelően. Meghatároztam a nemem, korom, státuszom, családi állapotom, fizikai paramétereimet. És megállapítottam, hogy minden ok.
Elvárt feladatok kipipálva. Messziről nézve minden csodás volt: férj, gyerekek, családi ház, autók, munka, karrier, barátok. Minden úgy, ahogy a nagy könyvben meg volt írva.
Aztán amikor eltelt jó pár év, és mindezek a dolgok ott voltak, csak valahogy mindenben volt egy kis bibi vagy nagy bibi, akkor el kezdtem mélyebbre nézni és felfedezni magam. A születésem óta érdekelt engem, hogy ki is vagyok, de az elvárásoknak való megfelelések teljesítése közben, erre éppen nem maradt idő.
Elindultam egy felfedező útra magamban a problémák mentén, egyre mélyebbre jutva, olyan dolgokat találtam, amik inkább voltak riasztóak, mint szépek. Ráadásul a kérdésre nem nagyon jött meg a válasz.
Volt olyan pont, amikor azt éreztem, hogy nem tudom, egyszerűen nem tudom, hogy ki vagyok, és legfőképp: miért születtem ide? Mi a feladatom?
Olyan depressziós vagyok...
2016. április 04.

A depresszió megjelenésekor sokkal többről van szó, mint tartósan nyomott hangulatról, vagy gyakori, sötét kedélyállapotról. Lelki betegség ez, melynek felismerésében sokan tévednek, mert nincsenek tisztában a jellemző tünetekkel.
Amellett a kiváltó okokat is szükséges feltérképezni, melyek döntő szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Az ellene való küzdelemnek összetett eszközökkel kell rendelkeznie. Helyesen kell értékelni a figyelmeztető jeleket, és a korai felismerés után megfelelő, folyamatos kezelést alkalmazni. Jó tanácsok ahhoz, hogy minden esély meglegyen a kilábalásra.
Nem múló lehangoltság
Mindnyájan éreztük már magunkat levertnek egy stresszes nap, vagy életünk egy-egy szomorú, fájdalmas eseménye után. De az átmeneti lehangoltságnak, rossz kedélyállapotnak nincs köze az igazi depresszióhoz. Ha valóban deprimáltak vagyunk, állandósuló, olykor az elviselhetetlenségig fokozódó, mély lelki bánatot, fájdalmat érzünk, és rendszerint már képtelenek vagyunk örülni annak, amiben azelőtt kedvünket leltük. Tényleges fizikai fájdalmak is felléphetnek.
A depresszió nyomán megváltozott magatartás először meglepi, majd aggasztja, és kétségbeejti a beteg környezetében élőket.. De nem szabad, és felesleges is bűntudattal terhelni vagy azért gyötörni az érintett személyt, hogy miért nem küzd ellene – hiszen éppen a betegsége miatt képtelen rá... A depressziós személynél a genetikai hajlam és a környezeti hatások is döntő jelentőségűek, így ezt a pszichés problémát komplexitásában kell kezelni.
Figyeljünk a vesénkre
2016. március 31.
Rengeteget hallunk róluk, tudjuk, hogy akár életet is menthetnek, ha lehet, mégis megpróbálunk kibújni alóluk. Mert nincs időnk, mert bonyolultnak gondoljuk, mert egy kicsit félünk tőle, hogy kellemetlen, vagy csak egyszerűen, mert nem is tudjuk, hogy szükségünk lenne rá. Pedig a szűrővizsgálatok rendkívül fontosak és meghatározó szerepet töltenek be az egyes betegségek felismerésében, amelyek a korai szakaszban még könnyen kezelhetők, lefolyásuk pedig nagymértékben lassítható. Így van ez a vesebetegség esetén is, amelyre minden év március második csütörtökén, a Vese Világnapján hívják fel világszerte a figyelmet. A kezdeményezéshez évek óta csatlakozik a B. Braun Avitum Hungary Zrt. dialízishálózata is. A vesék létfontosságú szervek, amelyek egyik legfontosabb feladata a vér által szállított salakanyagok kiszűrése és kiürítése a vizeletkiválasztó és elvezető rendszeren keresztül. Amennyiben a vesék nem működnek megfelelően, a felszaporodó káros anyagok akár életveszélyes állapotot is előidézhetnek, ezért egészségük megőrzése, működésük ellenőrzése rendkívül fontos. Ebben kérjük háziorvosunk segítségét, aki az éves laborvizsgálatunk alkalmával könnyen meg tudja vizsgáltatni a vesefunkcióinkat is. Ehhez elegendő lehet egy vérvétel, valamint egy vizeletminta alapos kiértékelése. A minél pontosabb eredmény érdekében azonban javasolt még egy szakorvos által elvégzett hasi ultrahang is.
Ki a veszélyeztetett?
A vesebetegség kortól és nemtől függetlenül bárkit érinthet. A statisztikák szerint ma minden 10. ember érintett valamilyen fokú vesebetegségben. Nyilván ez az adat az egészen enyhe funkcióvesztéstől a vesék teljes leállásáig mindent magában foglal. Mivel azonban a betegség legtöbbször egyáltalán nem okoz kellemetlenséget a betegnek, sok esetben, a szűrés nélkül már csak akkor veszik észre, amikor a vesék teljesen felmondják a szolgálatot és azonnal meg kell kezdeni a beteg művesekezelését, azaz dializálását.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...118119120...244

