Információk, érdekességek
Lelkitárs – olvasói levél
2016. szeptember 07.
Kedves Juhász-Nagy Mónika! A patikában járva, szert tettem a Bébik, kicsik és nagyok című magazinra. Érdekeseknek találtam benne a cikkeket, s a férfiakról szóló 10. lecke című írást olvasva úgy éreztem, billentyűzetet ragadok, s írok.
Én először is ott kezdeném, hogy manapság olyan emberek, párok vannak az emberek elé állítva példának (celebek), akiket a legnagyobb jóindulattal sem lehet hosszú távon követhetőnek mondani. A hollywoodi stílus – sajnos – elég mély gyökereket vert az emberek gondolkodásában. Csak azok tudnának a keletkezett károkról hiteles képet adni, akik (pl. pszichológusok, párterapeuták, lelkészek stb.) találkoznak azzal a sok testi-lelki bajjal, ami az életmód következménye.
Sajnos azt tudom mondani, hogy a fiatalok nem tanulják meg(mert nem nagyon van kitől), hogy hogyan kell tisztelni a másikat, hogy vannak határok az emberi kapcsolatokban, és nincs barátság férfi-nő között. Az mindig több, mint barátság, vagy nem az. Könnyű átlépni a határt. Én hiszek a házasság intézményében, hogy az egy életre szól. Látok nagyon jó példákat is a környezetemben.
Egy élet kell ahhoz, hogy megismerjük a másikat, annyira sokrétű maga az ember. Arról meg nem is beszélek, hogy egy neves szerzőt (John Gray PhD a Mars és Vénusz sorozat szerzője) idézzek szabadon: az igazi jó, beteljesedett szexuális élet csak monogám kapcsolatban érhető el.
Szerintem a szerelem annyira fel van magasztalva (mindenek felett áll), a határok el vannak mosódva, hogy korunk párkapcsolati csődtömeget termel ki magából. A legtöbb olyan fél, aki felrúgta a házastársának tett esküjét, otthagyta a családját a harmadik miatt, nem tud megállni. S az x-ediknél jön rá, hogy az az első volt az igazi (ezt egy házassági krízisekkel foglalkozó lelkésztől hallottam).
Férfiak iskolája – 13. lecke: Nagy szavak? Mi tart össze egy kapcsolatot?
2016. szeptember 06.
Önzetlenség. Türelem. Lemondás. Összetartozás. Kitartás. A másik elfogadása bajban, betegségben.
A fenti szavak sokatmondóak és talán önmagukért is beszélnek. Mégis érdemes velük egy kicsit ízlelgetve a szánkban, elmélázni. Talán ez lenne az általános leírása egy házasságnak? Egy kapcsolatnak? Talán ez a való világ vagy csak egy idillisztikus álom?
Beszélgetés:
- Nő: „Szeretlek, hiányzol!”
- Férfi: ”Én is! Hú elfogyott a söröm!”
Vicces, de valóságos. Nem is olyan rég hallottam ezeket a szavakat egy történetbe ágyazva és az az igazság, hogy nem is igen lepődtem meg. Mosolyogtam rajta, mert valóban nagyjából a női és férfi érzelem megnyilvánulások nagy százaléka ilyen formán fedi a valóságot.
És hogy fent felsorolt szavak mit is takarnak egyik vagy másik nem képviselőinek? Talán ugyanazt, csak a gyengébbik nem gyengédebben, míg a másik oldal kicsit kevésbé mélyen éli meg.
Férfiak iskolája – 12. lecke:Tíz dolog, amit érdemes még azelőtt megtenni…
2016. szeptember 04.
Szakítás, válás, különköltözés. Mit csináltunk rosszul? Mire kellett volna odafigyelni, mielőtt megtörtént a baj?
Mikor benne vagyunk egy helyzetben, szituációban nem látjuk át, hogy mit érdemes elengedni és mi az, amibe feltétlenül bele kell kapaszkodni. Cikkünkben igyekeztünk hasznos tapasztalásokat átadni 10 pontban, hogy mit érdemes még azelőtt megtenni, hogy késő lenne.
1. Engedd el a sérelmeket
Sok párkapcsolatban a dédelgetett sérelmek akár hosszú évekig is mérgezhetik a kapcsolatot. Lehet ez egy rossz időben, rossz helyen kimondott szó, vagy akár éppen egy kimondatlan őszinte érzés.
A lényeg, hogy ezekkel a lelkünkben nehéz örömöt és szeretetet beengedni a szívünkbe. Muszáj kimondani és aztán elengedni ezeket.
2. Ne tégy úgy, mintha meg sem hallanád
Figyelni kell jobban egymás szavára. A szavak formálják meg a gondolatainkat és a fájdalmainkat. Nem fognak elmúlni csak attól, ha meg sem halljuk őket!
3. Ha legalább kétszer esett szó róla, vedd komolyan
Ha egy nő elmondja, mi esik neki rosszul, az elsőre talán még bagatellnek tűnhet, de higgyék el kedves uraim, hogyha már legalább kétszer megemlítette ugyanazt a problémakört, akkor annál sokkal többször is megfordult a fejében. Ha többször elhangzik egy-egy probléma, akkor az lassan gondként fog tornyosulni előttünk. Érdemes tehát foglalkozni vele, hogy ne generáljon újabb leküzdésre váró feladatot. Könnyebb elsőre, mint nagy unszolásra.
Férfiak iskolája – 11. lecke: Ömlengés vagy csak az érzelmek őszinte kinyilatkoztatása
2016. szeptember 03.
Az előző „Barátság extrákkal” cikkünkben megpendítettük az érzelmek felvállalását, most ehhez kapcsolódóan szeretnénk ezt nem elengedve, ezzel egy kicsit foglalkozni. Valószínűleg nem hiábavaló erről gondolkodnunk, hiszen még mindig akadnak kicsit bátortalanok, akik nehezen, vagy egyáltalán nem vállalják fel érzelmeiket, félve a csalódástól és így védekezve a kínosnak tűnő helyzetektől.
Az első 20 másodpercben kell igazán bátornak lenni
Egy filmben hallottam a minap, hogy „csak az első 20 másodperc a nehéz, akkor kell igazán bátornak lenni! Utána már semmi sem ciki és semmi sem kínos!”. És ez mennyire igaz! Csak gondolják végig kedves Olvasók! Az első 20 másodpercben érezzük azt, mikor a szívünket kitárjuk, hogy mindjárt elsüllyedünk, ha a másik fél azonnal nem osztozik érzelmeinkben, ha nem kapunk pozitív visszacsatolást tőle. Ebben a látszólag kis időnek számító, de akkor annál hosszabbnak tűnő pillanatokban, ott állunk pőrén a szívünket az asztalra téve és várjuk az „ítéletet”. Félünk és vágyjuk a másik kedvező visszajelzését, hogy ne érezzük azt, hogy totális balféket csináltunk magunkból. Sokan voltunk már így. Nehéz felvállalni, amit érzünk, hiszen a fogadtatástól függ minden utána. Úgy érezhetjük egy-egy nem éppen jó visszajelzés után, hogy „na ez volt az utolsó, hogy hülyét csináltam magamból!” érzés önti el a lelkünket, mérgesek leszünk magunkra és a helyzetre. Pedig, ha jól belegondolunk nem történt semmi egyéb, csak őszinték voltunk, tiszták és igen-igen bátrak!
Bátorság kell ehhez! Nagy bátorság! Higgyék el Uraim ilyenkor nem önök, hanem a másik fél az, aki rosszabbul érzi magát, és a nők ezt nagyon is értékelik! Ritkán vagy inkább soha nem lehet hallani azt nők szájából, hogy mennyire kínos volt számára, mikor egy férfi elmondta neki az érzelmeit. Ez megtisztelő és nagyon fontos. Fontos, mert ettől a férfi nem gyengébbnek tűnik, hanem sokkal erősebbnek egy nő szemében. Erősnek, mert felvállalni a gyengédséget a legnagyobb bátorság.
Férfiak iskolája – 10. lecke: Barátság extrákkal
2016. szeptember 02.
Előző cikkünkben az önzésről és a családban betöltött szerepekről, a két nem között felmerülő megélési különbségekről esett szó. A mostani írás szinte bármelyik nem képviselőinek ajánlható, hiszen a téma nem kötődik sem férfi, sem női szerepekhez, talán csak a megélése más ismét.
Lehet érzelmek nélkül kötődni?
Vannak, akik előszeretettel védekeznek azzal, hogy érzelmeiket elfojtják, hisz ettől elgyengülhetnek és lábuk megremeghet. Nem engedhetik meg maguknak, hogy mély érzelmeik legyenek, mert olyankor az önkontroll elvész. Hiába a vészfékezés és a fék megrúgása, amit az ilyen esetekre a vezetés szakemberei javasolnak, már az sem segít, sőt az ABS sem egyenlít ki… oda minden, ami addig kiszámíthatóvá tette az életet. Oda a családi élet adta biztonság, oda a nyugalom. Pedig igazából nem is akarta, csak megjelent és „szembejött”. Megkísértette és nem tudott magának parancsolni. Talán csak az elején minden annyira egyszerűnek tűnt. Barátság ez csak némi extrával. Rövid futó kapcsolat, ami ugyan több, mint egy „egy éjszakás kaland”, de mégsem lehet több, mint a család. A vágyak felfokozódnak, a helyzet csak bonyolódik és csak remélhetik a szereplők, hogy nem derül ki, mit éreznek, nem kell színt vallani.
Vajon valóban lehet uralni az érzelmeket? Vajon valóban ki lehet azt jelenteni, hogy ez csak fejben dől el? Vajon a szívét az ember ilyen esetben elzárhatja és megvédheti?
Vannak esetek, amikor valóban ez működhet, de akkor is ott a család, amely napi szinten tükröt tart és megmutatja a lekiismeretét az embernek. Még ha megértő társ is áll mellette, akkor is ott van az, amivel nem számol ilyenkor az ember: hol vannak a határok? Tényleg egy ember mellett kell leélni az életét? Tényleg a sors ezt rendelte mindenkinek? És ha a szerelem, vagy a kémia megtréfál, akkor az erőnek velük kell lennie? Jedi visszatér mindig és vele ott az erő, de az átlagos ember nem bír olyan erővel, amely felruházza azzal, hogy tudatával mozgasson tárgyakat vagy akár csak a szívét. El kell tudni ezt fogadni? Az elfogadás sok esetben segít és szabaddá tesz.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...112113114...244