Információk, érdekességek

(Biztos) csak akaraterő kérdése? – Tastsúlykontroll (2.)

2016. július 09.

Az ördögi kör bezárul

Egy kutatás eredményei szerint a nők 24, a férfiak 17%-a három évet, vagy még többet adna az életéből, ha olyan súllyal élhetne, amilyennel szeretne. A társas közegben szégyenérzést is kiváltható többletsúly nemcsak a mozgást korlátozza, hanem például az öltözködést is; nehezíti a testápolást, a személyes higiénia tartását; és mindezek, illetve a negatív társadalmi visszajelzések miatt az intim kapcsolatok kialakításának is gátját képezheti. Az elhízottak egy része számos szomorú, önleértékelő gondolattal él együtt (pl. „kövér vagyok, ezért nem kellek senkinek”, „dagadt disznó vagyok”), amely bűntudatot és kilátástalanság-érzést kelthet. A negatív előítélet és diszkrimináció krónikus pszichológiai stresszorként értelmezhető, amely káros hatást gyakorolhat a pszichés jóllétre. Mivel a társadalom előítélettel viseltetik irántuk, az elhízott emberek több pszichológiai distressz élményt élnek át, mint a normális súlyúak. És itt zárul be az ördögi kör. A pszichológiai distressz élménnyel ugyanis valahogy meg kell küzdeni. És létezik egy olyan megküzdési mód, amely nemcsak előidézi, hanem fent is tartja a súlyfelesleget.

Az érzelmi evés a negatív érzelmekkel és élményekkel (pl. magányosság, unalom, szorongás) való megküzdési mód, amely egy tanult magatartás. Az evés hangulatszabályozásra való alkalmazásában jelentős szerepet tölthet be az a neurokémiai mechanizmus, hogy a szénhidrátfogyasztás fokozza a szerotoninkibocsátást. Az agy szerotoninszintjének emelkedése a fájdalom csökkenésével és a hangulat javulásával jár együtt, így az emberek megtanulhatják, hogy ha nagymennyiségű szénhidrátot fogyasztanak, pl. édességeket, akkor jobban fogják érezni magukat. Noha az emocionális evés rövid távon segíthet az egyéneknek túljutni a szorongáson és egyéb negatív érzéseken, a probléma megoldásához nem járul hozzá, ráadásul súlygyarapodást idézhet elő, ami elhízáshoz, illetve különféle kísérőbetegségek megjelenéséhez vezethet, és akadályát képezheti a sikeres súlycsökkenésnek. Ha ugyanis a páciens önjutalmazásra, unaloműzésre, a kedvezőtlen hangulattal való megküzdésre használja az evést, akkor még komoly fogyási motiváció és együttműködési szándék ellenére is nehézséget fog okozni neki az alacsony kalóriatartalmú étrend betartása.

(Biztos) csak akaraterő kérdése? – Tastsúlykontroll (1.)

2016. július 09.

A fogyókúraipar tömérdek eszközt hirdet, azt sugallva, hogy az adott diéta, étrend-kiegészítő vagy sporteszköz alkalmazásával gyors, nagymértékű és tartós fogyást érhetünk el. Ezek a praktikák azonban a legritkább esetben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A jojó-effektus pedig veszélyes, mert egyre kedvezőtlenebb testösszetételhez vezet.

Az elhízással kapcsolatos negatív attitűdök már óvodáskorban tetten érhetők, és az élet számos területét áthatják, a médiától kezdve az oktatáson és a foglalkoztatáson át az egészségügyi ellátórendszerig. Az egészségügyi szakemberek számottevő része negatív, vagy legalábbis ambivalens attitűddel viseltetik az elhízottak iránt. Az előítélet alapját az a hiedelem szolgáltatja, hogy az elhízás viselkedéses probléma, az akaraterő hiányának a jele. Az elhízott egyén tehát akaratgyenge, saját maga felelős az állapotáért, és ha nem képes változtatni, akkor méltán érdemel megvetést.

De vajon valóban így van-e?

A testsúlykontrollhoz valóban szükséges a hatékony önszabályozás, a kísértéseknek való ellenállás, azonban az „akaraterő” önmagában nem elegendő. A sikeres, hosszú távú testsúlymenedzselés ugyanis az evési és aktivitásbeli magatartások egész garmadájának tartós megváltoztatását és a készségek egész készletét igényli, az élelmiszerek kalóriatartalmának ismeretétől kezdve az egészséges étrend összeállításán át a nemet mondásig. Ez utóbbi remek példa a környezet szerepére a súlyprobléma kialakulásában és fennmaradásában.

A testképzavarok felismerése és kezelése

2016. július 03.

A pozitív testkép legtöbbünk számára az én-erő és a biztos önértékelés fontos alkotóeleme. Ha a testünk élménye negatív, esetleg egész testünkkel vagy annak egyes jellemzőivel elégedetlenek vagyunk, az negatívan hat önértékelésünkre, életminőségünkre és jó eséllyel kapcsolatainkra is.

Mi a testkép?

A testkép testünk összetett belső leképződése, amely személyes és társas tapasztalatok során fejlődik ki. Izgalmas módon nemcsak testünkről alkotott képeket, hanem testérzeteket, élményeket is magában rejt. Meghatározza saját testünk észlelését, kapcsolódó gondolatokainkat, érzésekeinket, sőt viselkedésünket.

Hogyan hat a testképünk a kapcsolatainkra?

Fiatal nők számára például a testtel való elégedettség önértékelésük legfőbb talapzata. Míg rengeteg nő számára ezt elsősorban a testtömegével, hasával, combjaival, csípőjével, alakjával, ritkábban bőrével, arcformájával való elégedettség határozza meg, a férfiak gyakran magasságuk, izomzatuk, szőrzetük, hajhullásuk vagy péniszméretük miatt aggódnak. A kapcsolatokra ez a test felvállalásán, és azáltal a meghatározott önértékelésen keresztül hathat. A magas önértékelésű személyek kompetensebbnek érzik magukat kapcsolataikban, és úgy vélik, társuk elkötelezett, jól elfogadja őket. Ezért jobban bevonódnak a kapcsolatba, kevesebbet aggódnak az elutasítás miatt, így boldogabbak.

Aki bizonytalan önértékelésű, általában többet bizonytalankodik, hogy párja elfogadja-e, vonzódik-e hozzá, így ritkábban oszt meg intim élményeket, a közelséget és a visszacsatolást inkább provokálja, mint megelőlegezi. Ezért általában boldogtalanabb kapcsolatban él. 

A testkép, és a testi jellemzők elfogadása ezért mélyében befolyásolja a kapcsolatot, és sokszor meghatározza a szexualitást. 

A testképzavarok felismerése és kezelése

2016. július 02.

A pozitív testkép legtöbbünk számára az én-erő és a biztos önértékelés fontos alkotóeleme. Ha a testünk élménye negatív, esetleg egész testünkkel vagy annak egyes jellemzőivel elégedetlenek vagyunk, az negatívan hat önértékelésünkre, életminőségünkre és jó eséllyel kapcsolatainkra is.

Mi a testkép?

A testkép testünk összetett belső leképződése, amely személyes és társas tapasztalatok során fejlődik ki. Izgalmas módon nemcsak testünkről alkotott képeket, hanem testérzeteket, élményeket is magában rejt. Meghatározza saját testünk észlelését, kapcsolódó gondolatokainkat, érzésekeinket, sőt viselkedésünket.

Hogyan hat a testképünk a kapcsolatainkra?

Fiatal nők számára például a testtel való elégedettség önértékelésük legfőbb talapzata. Míg rengeteg nő számára ezt elsősorban a testtömegével, hasával, combjaival, csípőjével, alakjával, ritkábban bőrével, arcformájával való elégedettség határozza meg, a férfiak gyakran magasságuk, izomzatuk, szőrzetük, hajhullásuk vagy péniszméretük miatt aggódnak. A kapcsolatokra ez a test felvállalásán, és azáltal a meghatározott önértékelésen keresztül hathat. A magas önértékelésű személyek kompetensebbnek érzik magukat kapcsolataikban, és úgy vélik, társuk elkötelezett, jól elfogadja őket. Ezért jobban bevonódnak a kapcsolatba, kevesebbet aggódnak az elutasítás miatt, így boldogabbak.

Aki bizonytalan önértékelésű, általában többet bizonytalankodik, hogy párja elfogadja-e, vonzódik-e hozzá, így ritkábban oszt meg intim élményeket, a közelséget és a visszacsatolást inkább provokálja, mint megelőlegezi. Ezért általában boldogtalanabb kapcsolatban él. 

A testkép, és a testi jellemzők elfogadása ezért mélyében befolyásolja a kapcsolatot, és sokszor meghatározza a szexualitást.

Milyen testben szeretnél élni?

2016. június 17.

Gondoltál már arra, hogy megváltoztass valamit a testeden? Fel tudod idézni, mikor jutott eszedbe először? Mi volt vele a célod? Szárnyakra vágytál, esetleg szivárványszínű loknikra? Fürgébb lábakra, vagy épp sellőuszonyra? Mikor kezdett a változás iránti vágy hátterében az esztétikum megjelenni? Mikor vált a tested puszta viszonyítási rendszerként funkcionálni a szépségideálok világában? Gondoltál már arra, ha valóban meg tudnád változtatni a tested olyanra, amire vágysz, vajon ugyanaz a személy maradnál-e, mint aki most vagy?

A testünk része annak, akik vagyunk. Mindaz a tapasztalat, ismeret, tudás, mely a testünk megjelenésére, s annak képességeire vonatkozik, születésünktől kezdve folyamatosan épül, formálódik, változik bennünk. Erre az ismeretanyagra főként a környezetünk visszajelzései, valamint a saját élményeink, megfigyeléseink vannak hatással. 

Gyermekkorunktól kezdve reflektál ránk a világ. A visszajelzések hatására megtanuljuk, hogy kék-e a szemünk, vagy barna a hajunk. Elmondják, hogy ügyesen mászunk-e fára, vagy esetleg a gyöngyfűzés az, amiben jeleskedünk. 

A verbális vagy nonverbális visszajelzésekkel párhuzamosan saját magunk is tapasztalatot szerzünk a testi működésünkről, annak minőségéről, s a világra gyakorolt hatásáról, így mire iskolába kerülünk, már nagyon sok ismerettel rendelkezünk a fizikai megjelenésünkről, saját képességeinkről, önmagunkról.