Információk, érdekességek
Férfiak iskolája – 12. lecke:Tíz dolog, amit érdemes még azelőtt megtenni…
2016. szeptember 04.
Szakítás, válás, különköltözés. Mit csináltunk rosszul? Mire kellett volna odafigyelni, mielőtt megtörtént a baj?
Mikor benne vagyunk egy helyzetben, szituációban nem látjuk át, hogy mit érdemes elengedni és mi az, amibe feltétlenül bele kell kapaszkodni. Cikkünkben igyekeztünk hasznos tapasztalásokat átadni 10 pontban, hogy mit érdemes még azelőtt megtenni, hogy késő lenne.
1. Engedd el a sérelmeket
Sok párkapcsolatban a dédelgetett sérelmek akár hosszú évekig is mérgezhetik a kapcsolatot. Lehet ez egy rossz időben, rossz helyen kimondott szó, vagy akár éppen egy kimondatlan őszinte érzés.
A lényeg, hogy ezekkel a lelkünkben nehéz örömöt és szeretetet beengedni a szívünkbe. Muszáj kimondani és aztán elengedni ezeket.
2. Ne tégy úgy, mintha meg sem hallanád
Figyelni kell jobban egymás szavára. A szavak formálják meg a gondolatainkat és a fájdalmainkat. Nem fognak elmúlni csak attól, ha meg sem halljuk őket!
3. Ha legalább kétszer esett szó róla, vedd komolyan
Ha egy nő elmondja, mi esik neki rosszul, az elsőre talán még bagatellnek tűnhet, de higgyék el kedves uraim, hogyha már legalább kétszer megemlítette ugyanazt a problémakört, akkor annál sokkal többször is megfordult a fejében. Ha többször elhangzik egy-egy probléma, akkor az lassan gondként fog tornyosulni előttünk. Érdemes tehát foglalkozni vele, hogy ne generáljon újabb leküzdésre váró feladatot. Könnyebb elsőre, mint nagy unszolásra.
Férfiak iskolája – 11. lecke: Ömlengés vagy csak az érzelmek őszinte kinyilatkoztatása
2016. szeptember 03.
Az előző „Barátság extrákkal” cikkünkben megpendítettük az érzelmek felvállalását, most ehhez kapcsolódóan szeretnénk ezt nem elengedve, ezzel egy kicsit foglalkozni. Valószínűleg nem hiábavaló erről gondolkodnunk, hiszen még mindig akadnak kicsit bátortalanok, akik nehezen, vagy egyáltalán nem vállalják fel érzelmeiket, félve a csalódástól és így védekezve a kínosnak tűnő helyzetektől.
Az első 20 másodpercben kell igazán bátornak lenni
Egy filmben hallottam a minap, hogy „csak az első 20 másodperc a nehéz, akkor kell igazán bátornak lenni! Utána már semmi sem ciki és semmi sem kínos!”. És ez mennyire igaz! Csak gondolják végig kedves Olvasók! Az első 20 másodpercben érezzük azt, mikor a szívünket kitárjuk, hogy mindjárt elsüllyedünk, ha a másik fél azonnal nem osztozik érzelmeinkben, ha nem kapunk pozitív visszacsatolást tőle. Ebben a látszólag kis időnek számító, de akkor annál hosszabbnak tűnő pillanatokban, ott állunk pőrén a szívünket az asztalra téve és várjuk az „ítéletet”. Félünk és vágyjuk a másik kedvező visszajelzését, hogy ne érezzük azt, hogy totális balféket csináltunk magunkból. Sokan voltunk már így. Nehéz felvállalni, amit érzünk, hiszen a fogadtatástól függ minden utána. Úgy érezhetjük egy-egy nem éppen jó visszajelzés után, hogy „na ez volt az utolsó, hogy hülyét csináltam magamból!” érzés önti el a lelkünket, mérgesek leszünk magunkra és a helyzetre. Pedig, ha jól belegondolunk nem történt semmi egyéb, csak őszinték voltunk, tiszták és igen-igen bátrak!
Bátorság kell ehhez! Nagy bátorság! Higgyék el Uraim ilyenkor nem önök, hanem a másik fél az, aki rosszabbul érzi magát, és a nők ezt nagyon is értékelik! Ritkán vagy inkább soha nem lehet hallani azt nők szájából, hogy mennyire kínos volt számára, mikor egy férfi elmondta neki az érzelmeit. Ez megtisztelő és nagyon fontos. Fontos, mert ettől a férfi nem gyengébbnek tűnik, hanem sokkal erősebbnek egy nő szemében. Erősnek, mert felvállalni a gyengédséget a legnagyobb bátorság.
Férfiak iskolája – 10. lecke: Barátság extrákkal
2016. szeptember 02.
Előző cikkünkben az önzésről és a családban betöltött szerepekről, a két nem között felmerülő megélési különbségekről esett szó. A mostani írás szinte bármelyik nem képviselőinek ajánlható, hiszen a téma nem kötődik sem férfi, sem női szerepekhez, talán csak a megélése más ismét.
Lehet érzelmek nélkül kötődni?
Vannak, akik előszeretettel védekeznek azzal, hogy érzelmeiket elfojtják, hisz ettől elgyengülhetnek és lábuk megremeghet. Nem engedhetik meg maguknak, hogy mély érzelmeik legyenek, mert olyankor az önkontroll elvész. Hiába a vészfékezés és a fék megrúgása, amit az ilyen esetekre a vezetés szakemberei javasolnak, már az sem segít, sőt az ABS sem egyenlít ki… oda minden, ami addig kiszámíthatóvá tette az életet. Oda a családi élet adta biztonság, oda a nyugalom. Pedig igazából nem is akarta, csak megjelent és „szembejött”. Megkísértette és nem tudott magának parancsolni. Talán csak az elején minden annyira egyszerűnek tűnt. Barátság ez csak némi extrával. Rövid futó kapcsolat, ami ugyan több, mint egy „egy éjszakás kaland”, de mégsem lehet több, mint a család. A vágyak felfokozódnak, a helyzet csak bonyolódik és csak remélhetik a szereplők, hogy nem derül ki, mit éreznek, nem kell színt vallani.
Vajon valóban lehet uralni az érzelmeket? Vajon valóban ki lehet azt jelenteni, hogy ez csak fejben dől el? Vajon a szívét az ember ilyen esetben elzárhatja és megvédheti?
Vannak esetek, amikor valóban ez működhet, de akkor is ott a család, amely napi szinten tükröt tart és megmutatja a lekiismeretét az embernek. Még ha megértő társ is áll mellette, akkor is ott van az, amivel nem számol ilyenkor az ember: hol vannak a határok? Tényleg egy ember mellett kell leélni az életét? Tényleg a sors ezt rendelte mindenkinek? És ha a szerelem, vagy a kémia megtréfál, akkor az erőnek velük kell lennie? Jedi visszatér mindig és vele ott az erő, de az átlagos ember nem bír olyan erővel, amely felruházza azzal, hogy tudatával mozgasson tárgyakat vagy akár csak a szívét. El kell tudni ezt fogadni? Az elfogadás sok esetben segít és szabaddá tesz.
Férfiak iskolája – 9. lecke: Az önzés
2016. szeptember 01.
Ahogy azt a Férfiak iskolája cikksorozatunktól megszokhatta a kedves olvasók, provokatív, falakat döntögető témákat hozunk hónapról-hónapra, mellyel nem kevesebb a célunk, mint párbeszédre sarkallni a két nem tagjait. Kommunikálni olyan témákról, melyek nehezen vagy egyáltalán nem vállalt beszédtémák és megosztják az arról gondolkodókat. A kommunikáció viszi előre a világot! Mai témánk az önzés.
Vajon létezik kimondottan női és férfi önzés? Talán igen. És talán ez időszakhoz is köthető. Hiszen míg a nők bizonyos élethelyzet után szinte teljesen önmaguk háttérbe szorításával élnek együtt, addig a férfiaknak az önzés luxusa megmarad. Ki él vele, ki nem.
Miféle önzés? Miféle luxus?
Nézzük sorban: karrier-hobbi-haverok szemben a felelősségvállalás-család-lemondás kérdéskörökkel.
Valójában, amit itt most önzés kategóriába sorolunk, lehet egyfajta „alanyi joga” minden embernek, azonban a konvenciók mégis úgy osztják meg ezeket a lehetőségeket, hogy azzal csak bizonyos nem tagjai élhetnek mindenféle magyarázkodás nélkül.
Ki teheti meg azt, hogy a karrierjét építi, hobbijának él és a barátokat minden elé helyezve csinál programokat?
Egy családanya biztosan nem.
De vajon miért nem? Ki kényszeríti erre?
Senki… és mégis ebbe a helyzetbe kerül. Számára ezek a „kiengedések” luxusnak számítanak, hiszen egy anya, ha a karrierjét szeretné építeni, akkor rossz anya. Ha a hobbijával foglalkozik, akkor hanyagolja a családját és az időt tőlük veszi el. Ha a barátaival akar találkozni, akkor mindezt lelkiismeret-furdalás mellett teheti csak meg, hiszen addig ki vigyáz a gyerekre?
Férfiak iskolája – 8. lecke: Macsó vagy kis mackó
2016. augusztus 31.
„A pasik mind macsók! Azt hiszik, ezzel imponálnak a nőknek. Badarság!”
Az utcán egy laza lánycsapat hangos nevetgélésére lettem figyelmes, amikor meghallottam ezeket a mondatokat. Fiatalok és bohókásak voltak és első hallásra csupán csajos dumának hangzott, de aztán beköltözött a fülembe ez a pár mondat és nem hagyott nyugodni. Ismét rengeteg kérdés kapott szárnyra az agyamban. Gondoltam, önökkel kedves férfi olvasók megosztom ezt a kérdéskört is.
A kérdések tehát így hangoznak: A gátlástalanság személyiségfüggő? Vagy szocializáció során alakul ki mintákat követve? A macsó férfi gátlástalan vagy csak éppen, hogy tele van gátlással? Mi nők ezt szeretjük? Vagy taszít bennünket?
Kezdjük akkor az elején. Ki is az a macsó?
A macsó
Spanyolul (macho) férfit, hímet jelent, de a mai világ teleaggatta mindenféle jelentéssel. Úgy, mint hódító, szexuálisan felfokozott, erőteljes, büszke férfi, akit nem lehet csak úgy levenni a lábáról. De vajon tényleg így van? Vagy csak egy álarc, amolyan pajzs, amit az éppen hogy természetes gyengeségekkel megáldott férfiak raknak maguk elé védekezésképpen? Nehéz megmondani, de az biztos, hogy a nők igen nehezen viselik az őszintétlenséget, így először is minden férfinak a saját énképét kell megerősítenie. Ha ezzel az erőteljesség benyomása alakul ki, akkor az még természetesnek is hathat, ha az hiteles.
Ha erős, akkor már macsó?
Sokan, és közülük sok nő téveszti össze az erőteljeset, határozottságot a macsósággal. Ha egy férfi erős, akkor az lehet lényében még gyengéd és figyelmes. Azonban, ha egy férfi jellemében macsó, attól még nem feltétlenül erős. Rengeteg sztereotípia létezik erre is, ahogy a 7. leckében írt csajozásra is. Azonban minden esetben arra érdemes odafigyelni, amit a személyes tapasztalatok diktálnak.
Hiszen, ha a macsó férfi kettesben egy nővel csak úgy reszket, mint a nyárfalevél, vagy éppen egy „kigyúrt nagydarab” úr szeme fátyolos lesz egy kisgyermek láttán, akkor míg az előbbi egyfajta álarc és megjátszás a félelmek legyőzésére, addig az utóbbi egy természetes gyengédség jele csupán, ami talán még értékelendő is.
Egyiket sem kell szégyellni, azonban a félelmek legyőzésére az őszinteséget ajánlanám inkább a védekező mechanizmusok helyett.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...109110111...240