Információk, érdekességek
A bizalom hormonja – 1.
2016. október 11.
Nehéz elképzelni az emberi kapcsolatokat bizalom nélkül. A félelmet és a gyanakvást a bizalom, ez az evolúciósan kialakult biológiai mechanizmus képes kioltani. Ma már tudjuk, hogy ezt a funkciót az oxytocin nevű sokoldalú hormon és neurotranszmitter tölti be.
Ha elolvassuk a bűnügyi híreket, máris nem tűnik olyan természetesnek, hogy képesek vagyunk minden félelem nélkül a számunkra kiválasztottnak tekintett személlyel intim testi közelségbe kerülni, és hogy határtalan bizalommal megyünk bele védtelen és kiszolgáltatott helyzetekbe is.
Az sem evidens, hogy egy védtelen csecsemő vagy kisgyerek oly határtalan bizalommal csüngjön szülőjén. Elég a családon belüli erőszakra, megcsalásokra, válásokra, gyilkosságokra gondolni.
Az sem természetes, hogy az emberek bátran fegyver nélkül járnak, közömbös arccal átmennek a zebrán, megbíznak a buszsofőrben, nagy összegeket bíznak brókerekre, és a majdani fizetés reményében dolgoznak egész hónapon át. Ha nem tudnánk naponta ezer helyzetben legátolni félelmeinket, megállna a társadalomban az élet.
Az oxytocin felfedezése
Az 1900-as években ismerték fel, hogy a hipofízis hátulsó részének kivonata állatoknál serkenti a méh összehúzódását ill. elősegíti a tej kiválasztását. William Blair-Bell szülészorvos a hipofíziskivonatot azonnal kipróbálta, és bizonyította, hogy elősegíti a szülést és kivédi a szülés utáni fokozott vérzést. A hormont hamarosan izolálták, és az 1950-es években Vincent du Vigneaud már szintetikusan is előállította. Ez nagy lendületet adott az oxytocin kutatásának. Kezdetben az anyaságban játszott szerepét vizsgálták. Mivel a sosem szült nőstény patkányok kifejezetten nem kedvelték az idegen kölyköket, sőt volt olyan nőstény, aki agresszíven rájuk is támadott, felmerült a kérdés, vajon mitől válnak ezek a nőstények szülés után mégis olyan odaadó anyákká? Amikor még sosem szült nőstények agyába oxytocint fecskendeztek, az első útjukba kerülő idegen patkánykölyköt rögtön gondozásukba vették és nekiláttak fészket építeni. Ha azonban az éppen szült rágcsáló agyában blokkolták az oxytocinreceptort, a nőstény faképnél hagyta kölykeit. Amikor az oxytocint termelni képtelen állatokat tenyésztettek ki, azok semmiféle társas érdeklődést nem mutattak – egészen addig, amíg agyukba nem injektáltak oxytocint.
Férfiak iskolája – 22. lecke: Félrecsúszott kommunikáció
2016. október 11.
Próbálták már megfejteni, hogy néha miért csúsznak annyira félre a mondanivalók? Hogy miért nem ért meg bennünket a másik? Vajon csak rosszul, rossz szavakkal közöljük felé gondolatainkat? Vagy csupán ahogy szokták mondani „nem jár egy rugóra az agyunk”?
Nehéz kérdés a kommunikáció és az, hogy az emberek mit hajlandóak megérteni abból, amit mondunk. Mégis nagyon fontos, hogy kommunikáljunk. Fontos, hogy a gondolatainkat szavakba és mondatokba tudjuk önteni, mert enélkül hova jutnánk?
Veszélyes kommunikáció
A kommunikációt manipulálásra is lehet használni és lehet úgy csűrni a szavakat, hogy az akár üssön is a másikon.
Azt hinné az ember, hogy a nők tudják legjobban forgatni a szavakat és azokat fegyverként használni. Meglepő, de nem! A férfiak is rendkívül jó érzékkel tudják a mondatokat úgy összeállítani, hogy az a nőkben vagy bizsergető vágyakat, vagy zsibbasztó értetlenséget váltson ki. Egy férfi képes arra, hogy egy nőben olyan érzelmeket indítson el, ami előtte hihetetlennek tűnt. Egy-egy jól irányzott mondat akár mérhetetlen dühöt is kiválthat a nőkből és egy jó időben, jó helyen kimondott szó vagy kérdés, akár meg is változtathat egy kapcsolatot.
Férfiak iskolája – 21. lecke: Az elszalasztott lehetőségek
2016. október 10.
Az egyik legnagyobb közösségi portálon futott egy újabb népmegmozdító akció, ahol 5 napig 15 évnél régebbi képeket kellett posztolni, hogy megfeleljünk a „kihívásnak”. Eleinte kissé fura és idegesítő volt, de aztán a régi idők és a képek sugározta emlékek elgondolkoztattak. Vajon a 15 évvel ezelőtti énjeink ilyennek szerettek volna látni minket, amilyenek ma vagyunk?
Mi nők gyakran sírunk egy szép romantikus film alatt, és elképzeljük, ahogy velünk történik meg mindaz, ami a filmbéli hősnővel. Bánjuk az elszalasztott lehetőségeinket és igyekszünk minden erőnkkel megfogadni, hogy ezentúl másképpen lesz. Vajon a férfiak visszatekintenek a múltba és értékelik a hátrahagyott, félbe maradt dolgokat? Vajon tudják, hogy mi, nők mire vágytunk abban a pillanatban, amit ma elszalasztott lehetőségnek gondolunk? Vajon ott és akkor tudták, mit engednek el?
Múltban élni vagy csak nem felejteni
A mai társadalom azt várja el tőlünk, hogy gyorsan éljük meg a változásokat és minden múltbéli dolgot hátrahagyva rugalmasan alkalmazkodjunk a mához. Gyorsan lépjünk tovább. Vajon tényleg ez a helyes? Tényleg a változás jó? A rohanó világban a megállás egy pillanatra és elidőzés a múltba való visszatekintéssel és annak értékelésével már azt jelenti, hogy leragadtunk és a múltban élünk? Vagy csupán nehéz elfelejteni a megélt dolgokat? Sok kérdés, amire eddig nem találtunk válaszokat, csupán még több kérdésre lelünk. Ahogy nagy kedvencem Forrest Gump is mondta (vagyis az édesanyja): „Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.” Így igaz és az élet kis bonbonjai, ahogy szétolvadnak a szánkban ott hagyják nyomukat az ízlelőbimbóinkon, megőrizve az íz emlékét. És ha meglátunk egy hasonló bonbont, az emlék visszatér és elidőzünk rajta. Elgondolkozunk, vajon ízlett-e nekünk, és ha igen, miért nem ettünk belőle többé.
Férfiak iskolája – 20. lecke: Hogyan őrizhető meg a vágy?
2016. október 10.
A minap hallgattam a rádiót és hallottam egy érdekes témát. Arról beszélgettek a műsorban, hogy hogyan és mit tegyenek a nők annak érdekében, hogy egy hosszú kapcsolatban vagy házasságban a párjuk vágyát fenntartsák és ne laposodjon el az együttlét…
Arra gondoltunk, hogy esetleg érdemes lehet ezt a másik oldalról is megvizsgálni és segítséget adni a férfi olvasóinknak ahhoz, hogy hogyan tudják ők a párjukban ezt a bizonyos vágyat felizzítani.
Mik a lelohasztó momentumok?
A nők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy egy hosszú kapcsolatba belesüppedve elhanyagolják magukat. Sokszor a fejükhöz is vágják, hogy „bezzeg, ha elmész szépen felöltözöl. Nekem itthon meg nem.” . Vajon a férfiak otthon másképpen tesznek? A mackók, lógó gatyák, borostás megjelenés és egyéb kényelemből történő lazulás mennyire kiábrándító? Vajon a nőknél elvárás csak, hogy otthon is csinosak legyenek?
A férfiak szeretik, ha egy nő otthon is kívánatos és a gyerekek és a háztartás mellett ugyanúgy nők tudnak maradni. Fittek, ápoltak és még az otthoni ruháik is csinosak és esetleg még vágykeltőek is. A nők oldaláról nézve ez nem mindennapi teljesítmény, hiszen a főzés közben a lábosból kifröccsenő étel, a kis gyerek etetése alatt a pólóra köpött spenót vagy esetleg a takarítás közben a por nem segít abban, hogy folyamatosan élére állítva, szinte magazinból kilépve, magas sarkú cipőben virítsanak. Tény, hogy van átmenet és tény, hogy adott esetben egy rutinos anyukának kéznél vannak a váltó rucik. De vajon a férfiak is képesek a párjuk felé ugyanezt nyújtani?
Férfiak iskolája – 19. lecke: Itt fáj, ott fáj
2016. október 09.
Sokszor hallani férfiaktól, hogy a nők folyton csak panaszkodnak. Sajnos a napokban átélt saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy nem szabad félvállról venni a dolgokat, mert akár komoly következménye is lehet.
„Szedd össze magad”
Ha valahol fáj vagy rossz a közérzetünk első körben a támaszt nyújtó párunknak szólunk, hogy valami nincs rendben. Előfordul, hogy párunk megijed és hirtelen nem tudja mit tegyen. Legbelül pánikba esik és nem igen tud a helyzettel mit kezdeni. Ilyenkor többféle reakció is várható, ami nem minden esetben azt tükrözi, amit a férfiak a valóságban megélnek és előkerülnek védekező szóösszetételek: „szedd össze magad”, „menj el orvoshoz”, „a gyereket most ki fogja ellátni?”, „nem csak beképzeled magadnak?”, „majd kialszod”. Előfordul, hogy kórház lesz belőle és akkor eluralkodik a pánik. Akkor a „saját felelősségre haza lehet jönni a kórházból” mondat sem kizárt, hogy elhagyja egy-egy férfi száját.
De mentségükre legyen mondva nem a rosszindulat váltja ezt ki belőlük, hanem inkább az, hogy nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. Megszokták, hogy a párjuk ott van mellettük, intézi a háztartás és a gyerekek dolgait. Az Ő betegségével a hétköznapi rutin megszakad és nehéz hirtelen átszervezni a dolgokat. Kell lélekjelenlét hozzá az biztos.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...106107108...240