Információk, érdekességek

Mitől vagy bepörögve? Nézz utána itt!

2018. december 05.

A mai rohanó világban hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy bepörgésünk oka a stressz. Ha az ember betegségekkel fordul háziorvosához, kezelőjéhez, gyógyszerészéhez, szinte minden esetben azt mondják neki, a betegséged hátterében a sok feszültség áll.  

A stressz ma nagyon felkapott fogalom, s ezért aztán előfordulhat, hogy bajaink okán előbb kerülünk a pszichiáter kutató tekintetei elé, mint egy alapos kivizsgálásra, vagy egy önismereti tanácsadóhoz. Valóban, a stressz szinte minden betegség forrása, legfőbb tulajdonsága, hogy elsavasítja a szervezetet, s miként a savas eső is felemészti a legelőket, mezőket, úgy az ember ph egyensúlyzavara is tönkreteszi a szervezetet.

Vizsgálódj!
A stressz azonban nem maga a betegség, hanem egy válaszreakció, amely mentesíteni próbálja a szenvedő egyént. Egy felfokozott állapot, folyamatos várvédelem lelkünk, testünk körül.
 
A stressz fogalma gyakorlatilag több dolgot lefed, mint ahányat valóban okoz. Ha úgy érezzük, be vagyunk pörögve, nehéz napjaink vannak, "be vagyunk sózva", nem árt megvizsgálni érzéseinket, mert a háttérben több probléma is állhat.

1. A túlterhelődés:
A leggyakoribb stresszforma a túlterhelődésből kialakult feszültség. Ez a folytonos védelemmel, lelassult reakciókkal, viszont felfokozott idegállapottal írható le a legkönnyebben. Többnyire elég egy kiadós, több hetes, vagy hónapos pihenés ennek megszüntetésére. Legfőbb jele, hogy a kevéske szabadidőnkben, amikor épp nincs tennivalónk, nem tudunk magunkkal hirtelenjében mit kezdeni.

Élet a múlt fájdalmaiban

2018. november 22.

Nem csak a szép emlékeinkhez ragaszkodunk, hanem a fájdalmas emlékekhez is, gyakran ezekhez még jobban, mint szép emlékeinkhez. Pedig ahányszor ezekről beszélünk, vagy ezekre gondolunk, ezt a fájó múltat teremtjük meg ismét. Miért? Mert az agy ilyenkor, amikor erről beszélünk, úgy veszi, hogy ismét ezeket a történéseket éljük meg.  

Vannak emberek, akik imádják múltjuk történetét újra és újra elmesélni. Bárhol, a fodrásznál, a buszon egy ismeretlennek, barátnőnek, összejöveteleken, a lényeg, hogy elmeséljék, nekik mennyire rossz életük volt. Mennyi félelem, fájdalom, szeretetnélküliség volt benne, hányszor voltak kihasználva, megalázva. Ami sajnos a mai napig nem változott sokat. Most is ugyanezt élik. Pedig lehetne másképp. 

Ha folyton a múltat idézzük fel, folyton a múlt jelenik meg az életünkben. 
Amikor valamiről beszélünk, a beszélgetés tárgyához érzelmek fűznek minket. Ha elmeséljük valakinek, hogy hányszor csalt meg a párunk, akkor eközben ismét átéljük azokat a régi érzelmeket, amelyek akkor, amikor az eset történt. Lehet, hogy már nem érezzük annyira intenzíven, de tudat alatt ott vannak ezek az érzelemminták. Tudományosan már ki lehet mutatni, hogy ha gondolunk valamire, akkor testünkben ugyanazok a kémiai folyamatok játszódnak le, mintha az eset éppen most történne velünk. Gyakran már egy szó, egy illat, vagy egy kép aktiválja az évtizedekkel ezelőtt megélt érzelmeket. 

A gondolat, a szó, az érzelem teremt. 
A körülményeinket mi teremtjük meg. Főleg az érzelmeink által. Amikor örömben élünk, minden jó áramlik az életünkbe. Ha félelemben, szomorúságban élünk, gyakran történnek velünk rossz dolgok. Ahol a figyelmünk van, ott az energia. Amire figyelünk, abból teremtünk többet. Amikor tehát sokadszorra elmesélsz egy régi, fájdalmas emléket, ennek adsz energiát, ezt teremted meg ismét. Maga a szó is jelentőségteljes: „szorongás”. Hol szorongunk? Ahol szűkös a hely. Amikor nem adsz teret a lelkednek. Amikor a fájó múltat idézed fel folyamatosan, a testedben is „szűkösség” keletkezik. A felszabaduló stresszhormonok hatására az erek összeszűkülnek, az izmok megfeszülnek, az emésztés romlik, a bélrendszerben is görcs keletkezik, hiszen a tested úgy éli meg ezeket az emlékeket, mintha ismét átélné a mostban.

A születési holdfázisunk meghatározza életünket!

2018. november 04.

Nem mindegy hogy Újholdkor, Növőholdkor, Fogyóholdkor vagy Teliholdkor születünk! Ezek a holdfázisok lényegesen befolyásolják az életünket. Természetesen az életfeladatunkat nem befolyásolja a holdfázis, viszont annyiban igen, hogy pl. ha fogyó holdkor születünk, akkor nehezebben oldjuk meg életfeladatunkat, ha növekvő holdkor születünk, akkor sokkal több lehetőség ígérkezik és sokkal gyorsabban, hamarabb teljesítjük az adott feladatokat.  

Honnan lehet tudni milyen holdfázis volt, amikor én megszülettem?

Porckorongsérv? avagy mi az a teher, amit nem bírsz el?

2018. október 31.

Sok betegségnek van/lehet lelki háttere. Gondoltátok volna, hogy a porckorongsérvnek is? Bizonyítékul álljon itt két történet. Nóra és Tünde kis híján belerokkant a házassági problémákba.  

Nóra középvezetőként dolgozott egy ruha-nagykereskedelmi vállalatnál. Férje rendkívül sikeres vállalkozó volt, a számítástechnikától az ingatlankereskedelemig számos céget működtetett. Nagy, kényelmes, luxuskivitelű házban laktak két gyermekükkel. Ez volt azonban az egyetlen luxus, amit Sándor a családnak megengedett. Nórát – aki munkája és a gyerekek nevelése mellett vezette a háztartást, főzött, egyedül takarította a hatalmas házat, és besegített férjének adminisztrációs munkájába is – minden fillérjével elszámoltatta. A háztartásra egyáltalán nem adott pénzt, azt mondta, jöjjenek ki Nóra fizetéséből. S ha Nóra a gyerekeknek egy-egy jobb ruhát vagy cipőt akart venni, megalázó könyörgésre volt szükség. Hogy ezt elkerülje, inkább túlmunkát vállalt. Csoda-e, hogy 35 éves korában már porckorongsérvvel operálták?

A műtét után is szinte állandóan fájt a dereka. Gyógyszert szedett, fizikoterápiára járt, a panaszok mégsem szűntek. Újabb műtét is szóba jött, mert még két porckorongsérvet találtak, ebbe azonban Nóra már nem egyezett bele.

Évek teltek el így. A gyerekek felnőttek, kirepültek a házból. A vállalatnál egyre romlott a helyzet. Több alkalmazottat elbocsátottak, s a maradókra egyre nagyobb teher hárult. Egyre többször kellett túlórázni, így az is előfordult, hogy Nóra egyszer-egyszer nem várta férjét meleg vacsorával. Sándor, aki Nóra munkáját amúgy is lenézte, többször ajánlotta, hogy hagyja ott állását, hiszen az ülő munka árt a derekának, és a fizetése amúgy is csak „zsebpénz”, de Nóra úgy érezte, nem tudná elviselni, ha naponta kellene könyörögnie kosztpénzért.

Test és lélek. Harc vagy együttműködés?

2018. október 30.

Évek óta figyelek. Nézem a körülöttem élőket, járókat, a kismamáim, a klienseim, akik életünk csomóinak kibogozásán fáradoznak. Nézem az embereket a közértben, reptéren, piacon, étteremben, aukción, színházban, itthon és külföldön egyaránt.  

És nem csak nézem, hanem megfigyelem, látom őket, az arcukat, a testüket, a ruházatukat és a lelküket, az érzelmeiket, a vibrálásukat. Azt látom, hogy minél közelebb vagyunk a civilizációhoz, annál nehezebben mozognak az emberek, annál jobban a felszín a fontos.

Nagyon fontos lenne ráébredni, hogy a test a lélek tükre. Hogy ez a kettő egymás nélkül nem működik, és, hogy nem elég a testre fókuszálni az életünket, ha a lelket, az érzelmeket kizárjuk az életünkből, a test önmaga nem tud kiteljesedni. Nem lehet boldogan élni, ha csak a fizikai síkon teljesítünk.

Mennyi áldozatot hozunk azért, hogy elvárásainknak megfelelően ápoljuk a testünk, lelkünkre meg a maradék maradékából esetleg odadobunk valamicskét. Testre zuhany, arclemosó, szappan, tusfürdő, testápoló, hidratáló, olaj, selyem fehérnemű vagy pamut, minőségi ruhák, bőr cipők, fényvédő krémek, ajakápolók, sminkek, parfümök, ékszerek, órák, arc és testkezelések,, stb, a felsorolás szinte végtelen, korra és nemre való tekintettel, életkori sajátosságoknak megfelelően.

És amikor azt érezzük, hogy a lelkünk igényelne egy kis odafigyelést, elszégyelljük magunkat. Gyengeségnek, kudarcnak érezzük, hogy nem működik frappánsan, magától, segítség, támogatás nélkül. El tudjuk azt képzelni, milyen lenne a testünk, ha soha nem mosdanánk? Ha soha nem mosnánk ki a fehérneműinket vagy a ruhánkat? Ha nem takarítanánk ki a lakásunkat és nem sepernénk fel az utcát?

Akkor miért annyira furcsa és szokatlan, hogy a lelkünk is, akárcsak a testünk, figyelmet óhajt. És a lekünket nem tudjuk tisztára mosni, mint Ágnes asszony a leplét, csak akkor, ha odafigyelünk a jelzéseire, az üzeneteire.