Információk, érdekességek

Az elhidegülő összeforrás

2017. február 08.

A válási, kapcsolati statisztikák zöme arról szól, hogy elhidegülnek a társak egymástól. Pedig csupán arról van szó, hogy néha magunkhoz sem vagyunk őszinték.

A szeretetről, a kapcsolatokon belüli adok-kapokról megannyi okos – vagy okoskodó – könyvet írtak, de a lényeget kevesen mondják ki. A lényeg pedig csupán az, hogy jó szeretni és jó szeretve lenni. És mindenkinek magának kell tudnia, hogy mikor és hogyan szeretné hallani a kedves becéző szavakat – és legfőképpen kitől és meddig van rá szüksége. 

S amikor elveszi az ember a maga szeretetigényének megfelelő érzést, akkor vét? 
Nem! Akkor önmagának és sokszor a környezetének is segít. Akkor kezd azonban izgalmassá válni egy viszony, amikor kiderül, hogy két felelősségteljes ember találkozott és egymásra és a másik körülményeire is figyelemmel vannak. Mert a titkos viszony erős köteléket is szülhet, hiszen amikor a másikat kötelezettségeivel együtt építjük bele a saját hétköznapjainkba, akkor az már egy egyértelmű jelzés a másik felé: megszerettelek, az összes kötelezettségeddel együtt felvállallak magam és magunk előtt!

7 dolog, ami egyénibb, mint a mosolyod!

2017. február 03.

Vannak közismert dolgok, amik jól azonosítanak bennünket, ilyen például az ujjlenyomat, vagy a retinánk - sok filmen látjuk ezt. Az aláírásunk minden szerződésen, minden banki bizonylaton szerepel. De vannak más dolgok is, amelyek csak RÁD jellemzőek, senki másra a világon!

Az ember arca egyedi. Sokan vannak, akikre, ha ránézünk, azt mondjuk: - Nahát ez a személy itt kiköpött Jolánka néném Cseregyerebefalváról! Aztán egy kicsit figyelünk, és rájövünk, hogy mégsem mert bizonyos dolgokban mégsem olyan. 

A tüsszentés 

Van aki halkan, mint ahogy egy cica nyiffan, úgy tüsszög. Pszi! Ennyi az egész. Van aki pedig a halottakat is felébreszti, és ha megfeszül sem tud halkabban, kedvesebben tüsszenteni. A tüsszentésünk bizony egyéni, nincs két egyforma. 

Hogyan nézzünk szembe a félelmeinkkel könnyedén

2017. február 01.

Így év elején úgy tűnik sokan elvesztik biztosnak vélt állásukat… Épp ma beszéltem egy ismerősömmel, akinek váratlanul felmondtak és ahogy ő fogalmaz az önsajnálat feneketlen tavában van jelenleg. Rengeteg félelem felébredt benne, hisz egyedül neveli a gyerekét, albérletet fizet és még az se biztos, hogy belátható időn belül talál egy jól fizető állást… Szóval a kétségbeesés határán áll. Mit lehet ilyenkor tenni?

Most konkrét segítséget szeretnék adni NEKED, hogy mit tudsz tenni és mi a legeslegelső teendőd ilyen helyzetben. Neki is ugyanezeket mondtam és én is alkalmazom. 

A saját életemben én is szembe kellett nézzek ezekkel a szörnyekkel, amit a félelem tud generálni. Nemrég volt az eddigi utolsó alkalom az én életemben is. Ígérem azt is elmesélem, amire a cikk végére érsz. AZ alábbi kép szerintem jól illusztrálja azt is hogyan érzed magad (kettétört fa) , meg azt is ahogy én viszonyulok egy ilyen helyzethez (szitakötő)

Deja vu vagy játszma?

2017. január 29.

Észrevetted már, hogy időről időre ugyanazok az események jönnek újra és újra, kicsit más köntösben, kicsit álcázva, de a mélyén ugyanazzal a dinamikával és fordítják fel az életed...A magam részéről először a hivatásomban figyeltem fel az ismétlődésre... egymás után ugyanolyan nehézséggel küzdő anyákat kísértem, mindaddig, amíg nem oldottam meg az ezzel kapott feladatot, vagy nem láttam át a kihívást, amivel meg kellett küzdenem ahhoz, hogy boldogságosság és nevetés legyen a végeredmény.

Aztán, amikor elkezdtem figyelni, rájöttem, hogy saját életemnek is megvannak a maga ciklusai, eseményei, amik nagyjából pontosan követik egymást, amikor adott élethelyzetbe kerülök. Ilyennek szokták mondani párkapcsolaton belül a kritikus 7 éves ciklust, de én megfiygeltem már 5 és 9 éveseket is. Sőt, azzal a gondolatmenettel is azonosulni tudok, miszerint minden döntést 3 év „lappangás” előzi meg. Tehát minden nagyobb cselekedeted előtt 3 évvel születik meg lelkedben a döntés, ennyi idő kell ahhoz, hogy minden rétegen áthatolva mozgásba lendítsen...

Nagyon érdekes önismereti játék mindenkinek, csak ajánlani tudom, hogy vessük papírra a velünk történt fontosabb eseményeket, a baleseteket, a sérüléseket, a váratlan fordulatokat, találkozásokat, mert nagyon sok újdonságot fogunk felfedezni benne.

Vissza a hétköznapokba

2017. január 25.

A gyerekek többsége megszenvedi a változások okozta nehézségeket. Olyan, mintha a januári iskolakezdés egyfajta változás lenne számukra, ami képes fejtörést okozni a kicsiknek. Hogyan szoktassuk vissza gyermekünket az iskolapadba?

Saját tapasztalatból mondom, még ha közhelynek is tűnik, miszerint mire feleszmélek és megszokom a karácsony adta pihenés lehetőségét, már megint a munkahelyemen találom magam. Az érzéseim vegyesek, és néha bizony magam alá tudok kerülni, de a tudatos kontroll mindig megvéd. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a felnőttek számára sem könnyű a hirtelen változásokat megélni, nem beszélve a gyerekekről.

A nagy karácsonyi szabadság

A karácsonyi szünet, de önmagában a szünet, minden gyermek fejében felértékelődik. A szabadság szimbóluma, ami sok “előnnyel” jár. Így vagy úgy, de a szülők bizony megenyhülnek és beadják a derekukat a későbbi lámpaoltással kapcsolatosan, persze sorolhatnám hosszasan azt a kívánságlistát, amit gyerekek a szünet adta változás miatt kérnek. Ez a “jó világ” foszlik szerte egy szem pillantás alatt, amikor január első napjaiban visszakerülnek a gyerekek az iskolapadba. Ez kétség kívül megterhelő, ami kihat a hangulatunkra, motivációjukra, szélsőséges esetben pedig még szorongásos tüneteket is tud generálni ez a a változás.