Információk, érdekességek

Felmondhat-e a főnök a kismamának?

2018. március 19.

Az új Munka Törvénykönyve meghatározza azokat a tilalmakat, amelyek esetén a munkáltató nem mondhat fel a munkavállalónak, ilyen például a várandósság, a szülési szabadság vagy a lombikbébi-programban való részvétel. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló hölgy kisbabát vár, a főnöke akkor se mondhat fel neki, ha például költségcsökkentési okokból valakit mindenképpen el kellene bocsátania a cégtől. Ezt a védettséget biztosítja az állam a nőknek annak érdekében, hogy merjenek gyermekeket vállalni.  

Tehát mindenképpen jogellenesnek minősül az, ha kismamának mondanak fel még akkor is, ha a felmondás közlésekor még maga a munkavállaló nő sem tud saját terhességéről, hanem csak utóbb szerez róla tudomást.

Mindezt az Alkotmánybíróság (Ab) is megerősítette, amely határozatában kimondta, hogy senki sem kötelezheti a várandós nőket arra, hogy idő előtt bejelentsék terhességüket. Ennek megfelelően elhárult annak a veszélye, hogy olyan nőket bocsássanak el, akik nem tudnak várandósságukról, vagy annak korai szakasza miatt még nem szerették volna közölni azt a munkáltatójukkal.

A stresszhiány is lehet pokol

2018. március 18.

A kazánt két ördög fűti, Egyhangúság és Céltalanság! A stresszre szükségünk van. A túl kevés stressz, az ingerszegény, kihívásoktól mentes környezet is önmaga ellentétébe csaphat át. Az az ember, aki unalmas, egyhangú életet él, akinek mindennapjaiból hiányzik a változatosság, a pezsgés, gyakran elégedetlenséget, dühöt, szorongást érez emiatt, és ezáltal válik hajlamossá a stresszel összefüggő problémákra, betegségekre. Ez a stresszhiányos stressz.  

Úgy gondolhatnánk, hogy a dolgozó, különösen a magasabb, felelős beosztásban dolgozó nők esetében ez a probléma egyáltalán nem jelentkezik, hiszen az unalom, az egyhangúság fenyegeti legkevésbé őket. Ez általában igaz, de néhányan közülük szinte stresszfüggővé válnak. Ezért hosszabb-rövidebb kényszerpihenők, például egy lábtörés, vagy kisebb műtét utáni lábadozás, de akár a szabadság vagy egy pihenésre szánt hosszú hétvége is elviselhetetlenül ingerszegénynek, unalmasnak bizonyulhat a magasabb stressz szinthez szokott nő számára. Sőt, a nyugalmasabb időszakokban egyesek szinte keresik az izgalmakat, hogy meneküljenek a tűrhetetlennek érzett unalom elől. S még jó, ha csak önmaguk számára keresik a stresszt, hiszen nyugtalanságukkal környezetük számára is megsokszorozhatják azt.

Böjt a Föld tüdejéért

2018. március 17.

Túrós desszert, csokik, kekszek, tusfürdők, éttermi rántott húsok és sült krumplik. Mi a közös ezekben a dolgokban? A Felelős Gasztrohős Alapítvány új kampányában nemcsak ez derül ki, hanem az is, hogy melyik vendéglátóhelyeken ehetünk anélkül, hogy hozzájárulnánk a trópusi esőerdők kiirtásához.  

Ellen lehet állni a szerelem kísértésének? Kell-e ellenállni neki?

2018. március 11.

„Minden ember boldog akar lenni, ám legtöbbször, amikor a boldogság kopogtat, nem nyitunk ajtót, mert félünk" - mondja Vészabó Noémi festőművész, aki a napokban megjelent Szeretni egyszer bolondulásig című novelláiról, az azokban megjelenő szerelmi érzésekről és vágyakról beszélt.

Miért félünk szeretni?

Félünk az érzelmek súlyától, félünk a szerelem erejétől, a kiszolgáltatottságtól. Hiszen ha megszeretünk valakit, akkor átadjuk teljes valónkat, megnyitjuk szívünket, testünket áldozzuk ölelése oltárán. Viszont mi, nők és férfiak különbözők vagyunk, különböző módon szeretünk. Ezeket a különbözőségeket mutatják be a Szeretni egyszer bolondulásig novellái.

Zen, intuíció és művészet

2018. március 09.

Elég egy futó pillantást vetni a legjelentősebb zen-művészek munkáira, és felismerhető, hogy nem beszélhetünk zen-művészetről valamiféle iskola, vagy azonos festői stílus értelmében. Helyesebb azt mondani, hogy zent gyakorló szerzetesek vagy művészek, megkísérelték filozófiájukat és nézeteiket a műveiken keresztül körvonalazni és megmutatni. Alaki, formai szemszögből sincs komoly azonosság, még egyes művészek különféle alkotóperiódusai között sem.  

Mar López, Zen-tanító

Sesshu (1420-1506) korai tájképei például intenzívek, erőteljes, szinte már nyers ecsetvonásokkal készültek. Ezzel szemben, érettebb munkái (76 éves korából) már spontán és kifinomultabb esztétikáról tanúskodnak.

Ha azonban összehasonlítjuk Sesshu festményeit (melyek a japán Muromachi-periódus esztétikájában érték el tetőpontjukat) Sengai szerzetes (1750-1837) munkáival, a zen-művészet egy másik hatalmas oszlopával, akkor megállapíthatjuk, hogy esztétikai szempontból nem létezhet komolyabb ellentét. Sesshu mulandó és légköri benyomásaival Sengai kifinomult, felfogásbeli absztrakciói állnak szemben.

A zen-művészetnek tehát nincsenek formális, a művészt korlátozó irányzatai. Ezért a „Sumi-e-stílust”, amit nyugaton alkalmaztak, nem tekinthetjük autentikus zen-festőművészetnek, hanem éppen az ellenkezőjének.