Információk, érdekességek

Férfiak iskolája – 4. lecke: Lélek versus észérvek világa

2016. augusztus 27.

Az érzelmi intelligenciát fejleszteni kell! Nem elég a racionális tudás fejlettsége, ha az érzelmi intelligencia alulfejlett. A férfiak valóban kevésbé érzékenyek? Miért nem szeretnek „lelkizni”? Mi nők meg miért szeretünk annyira?

Az intelligenciáról sokat hallottunk már és közismert annak fontossága, hogy mekkora az IQ-ja valakinek. Az EQ-ról is egyre többet hallunk, de talán nem tartjuk ezt annyira fontosnak, hiszen az okosság nem ezen múlik, nem igaz?

Sok tudományos értekezés keresett már összefüggést az érzelmi és az értelmi intelligencia között. A tudomány is, – mely ezzel kapcsolatban személy szerint úgy vélem egyenlőre csupán tapogatózik, – várja az érzelmi tapasztalatok összegyűjtését, hiszen a tapasztalatokon alapuló tudás megszerzése talán a leghitelesebb módja annak, hogy valamiről észérveket tudjunk felállítani.

Érzelmi intelligencia

Az érzelmi intelligencia fejleszthető.

Igen kedves Uraim, érdemes ezen elgondolkozni! Vannak olyan tipikus példák, amiből lehet tanulni és fejlődhetünk azok megtapasztalásából. Sok férfi erre azt mondja, hogy „ugyan mi egyszerűek vagyunk, mint egy darab kavics!”. Valóban így lenne? Vagy csupán ezt lényegesen kevesebb energia ráfordítással el lehet érni és kész is a férfi nagy F-el? Adják meg Önök Urak erre a választ! Valóban minden férfi egyforma?

Tapasztalatból mondhatom, hogy ezzel nem értek egyet. Szeretném megvédeni a magukat leplező érzékeny férfiakat, akik azért nem vallanak színt, mert férfitársaik „papucsállatkának” becézik őket, ami csupán egy ésszerűnek tűnő védekezési mechanizmust vált ki belőlük és macsó-pajzsot öltenek magukra . Jó rendben, érthető, hogy a férfiaktól mindig az erős támaszt várjuk mi nők, de ugyanakkor attól lesz teljes egy férfi, ha gyengeségeit is felvállalja. Attól válik rendkívül hitelessé és szerethetővé. Ahhoz kell csak igazán bátornak lenni! Úgy vélem erről szól leginkább az EQ, ez fejezhető ki ezzel a mutatószámmal: gátlások nélkül vállaljuk-e 

érzelmeinket és tudjuk-e kezelni azokat.

Lelkizés vagy „rinyálás”?

Mondják a férfiakról – és itt ki kell hangsúlyoznom, hogy ezt férfiak mondták – , hogy alapvetően négy pillérre épül lelki életük. Ez a négy pillér a sör-foci-szex-számítógép(játék). Mikor ezt egy férfi szájából hallottam le voltam döbbenve, mert nem hittem, hogy ők is így látják magukat. Mi nők sokszor érezzük, hogy a  fenti négy pillér mellé már egy ötödikre nincs szükség és, ha helyet szeretnénk kapni az életükbe, akkor valamelyik oszlophoz kell csatlakoznunk.

Kisarkítva így néz ki, de ha valóban szeretnénk a mélyebb rétegek mögé is látni, ahogy Shrek jellemzése szerint a hagyma rétegeit le kell húznunk, akkor az a véleményem, hogy talán a kevesebb néha több. Meg kell találni a lelkizés és a normális kommunikációs között az arany középutat. Az az igazság, hogy mi nők képesek vagyunk ugyan érzelmeinkről beszélni, de hajlamosak vagyunk ezt néha el is túlozni és nem a kiindulópontra koncentrálni. Hiszen a kavicsos példával élve, mi értelme egy kőre újabb kavicsokat hajigálni? A víz jobban lekerekíthetné, nem igaz? Azaz mi nők megtanulhatnánk végre, hogy szeretettel és gondoskodással többre megyünk, mint a szavak hajigálásával. Azonban a férfiaknak is érdemes lenne megtanulniuk azt, hogy nem minden lelkizés „rinyálás”. És ezt rögtön össze is lehet kötni az érzelmi intelligencia fejlesztésével.

A férfiak miért nem szeretnek lelkizni?

„Mert unalmas.” hangzott erre a válasz. Az… néha már nekünk nőknek is, de akkor nem lenne érdemes az első szóra megérteni, mit szeretnénk közvetíteni? Akkor nem volna végeláthatatlan, már a nő számára is unalmas szócséplés, hanem a konszenzus megszületne azonnal. De ez így túl egyszerű lenne. Mi értelme lenne az életnek és a kapcsolatoknak? Mitől fejlődnénk?

A nők, Kedves Uraim nem mindig szeretnek lelkizni, csupán esetenként kifogynak az eszközökből, ami segítségükre lehet, hogy megértessék magukat! Higgyék el néha már maguk a nők is unják ismételni az 1-es meg 2-es számú lemezt, de valami miatt muszáj.

Önök Uraim, egy-egy foci meccs után nem lelkiznek a csapatuk veresége miatt? Mondjuk egy internetes fórumon? Vagy egy sör mellett nem beszélik meg kudarcaikat? Dehogynem, csak azt nem lelkizésnek hívják, hanem „összefutottunk a haverokkal” programnak.

Érzelmi intelligencia, lelkizés, észérvek, realitás. Mind-mind szubjektív nézőpontból megközelíthető fogalmak. Egy szó mint száz: mindannyian kibeszéljük magunkból mindazt, ami a szívünket nyomja, csak ki így, ki úgy. Jó lenne, ha lekerülnének a matricák a skatulyákról és tűzre dobhatnánk őket. Így nem lennénk felcímkézve, hogy „lelkizős”, „rinyálós”, „papucs”, csupán meghallgatnánk egymást és a férfiak is komolyan vennék a nők problémáit, pont úgy ahogy például azt, hogy a Juventus kikapott 2:0-ra a BL negyeddöntőjében.

Juhász Nagy Mónika

rekreációs szakember