Információk, érdekességek
Férfiak iskolája – 3. lecke: “Keressél sokat, de a családra is legyen időd!”
2016. augusztus 27.
Vajon a sikeres, sok pénzzel rendelkező férfiak jelentős részének miért labilis az érzelmi élete? A nőknél ez miért nem számottevő?
Szándékosan két provokatív kérdéssel kezdünk. Keressük a válaszokat a témában. Kérdésfeltevéseinkkel leginkább iránymutatás a célunk, és nem az ítélkezés.
Örök probléma a munka és a család összeegyeztetése. Hányszor hallhatjuk a családfenntartóktól: „értsd meg, hogy dolgozom, nincs időm…” vagy „Tiéd a gyerek, enyém a pénzkeresés”, de a „most pénzt keressek, vagy a családommal törődjek?” is előfordul. Nagy dilemma, ezzel egyet érthetünk mindnyájan. Azonban az egyensúly megteremtése alapkitételnek kellene lennie, ha szeretnénk, hogy a családunkban működjenek a mindennapok és gyermekeinknek szeretettel teli példát tudjunk adni.
Kettősség: munka vagy család?
Napjainkban rettentő nagy súly nehezedik a férfiakra, családfenntartókra, hiszen a munka és a pénz előteremtése a családi költségek fedezésére akkora szerepet kapott a mai társadalomban, hogy néha hajlamosak vagyunk a fontos dolgokról elfeledkezni. Fontos a család, fontos a feleség, aki az otthon melegét megteremti és nem utolsó sorban fontos a gyermek, aki a szülői mintákat viszi majd tovább a saját életébe. Fontos ez a háttér, hiszen e nélkül nem tudunk kiegyensúlyozottak lenni és a munkában helytállni.
Naponta versenyszituációkkal kell megbirkózni. A teljesítményarányos bérezés azt hozza ki a munkavállalókból, hogy több időt töltsenek munkával, mint a családjukkal. Hogyan lehet hát megtartani az egyensúlyt? Hogyan lehet egy férfi szerető apa és férj, illetve kiváló munkaerő is egyszerre? Hol a határ a pénzkeresés és az értékeket képviselő család megteremtése között? Férfi oldalról nézve egyre több feszültséget szülnek ezek a mindennapi stresszhelyzetek, mert a munkahelyen a főnök, otthon meg a család kéri számon a kettős helyzetbe belefeszülő férfit. Azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nők is hasonló cipőben járnak. Azonban az elvárások valahogyan úgy alakultak ki irányukban, hogy több felé figyelve, több oldalra orientálódva képesek legyenek ezzel megbirkózni. Nem összehasonlítva a két nemet, de érdemes néhány pozitív dolgot kiemelni a nők helyzetéből. Lehetséges, hogy abból a férfiak is tanulhatnak, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak ezzel a disszonáns helyzettel megbirkózni.
Hogyan teremtsünk egyensúlyt?
A nők oldaláról nézve a háztartást, a gyereket és a munkát meg kell oldani, nincs túl sok alternatíva. Így tehát kialakultak a prioritások és a hozzájuk rendelt célok, majd jöhetett a feladatokra és időbeosztásra való bontás. Ha jól belegondolunk, ez felér egy vállalati menedzsment feladatkörrel, amit leginkább férfiak látnak el a munkahelyeken.
A férfiak oldaláról megközelítve is érdemes terveket készíteni, ha másképpen nem megy. Ahogy a családi költségvetést egy Excel táblázatban sokan tudják vezetni, úgy egy új munkalap kialakításával a családi időbeosztás és a prioritások is szerepet kaphatnak. Talán ez lehet az egyik jó tanács vagy iránymutatás férfi társainknak. Ahogy a munkahelyükön a munkát megtervezik, úgy aktivitásaikat a családi életükben is nyugodtan tervezzék meg.
Mi nők is szeretjük a kiszámíthatóságot és nem hinném, hogy bármelyikünk is megsértődne, ha előre tudná, hogy párunk mikor tervez egy családi hétvégét vagy netalántán egy édes kettest velünk. Sokszor hallom, hogy ez a spontaneitást öli meg, de valamit valamiért. Gyerek és család mellett már rég nem kergethetünk hiú ábrándokat arról, hogy minden véletlenszerűen történhet meg az életünkben. Hiszen a gyermek megszületésével és a napi rendszer beállásával minden, ami addig az egyensúlyt jelentette életünkben, felborul. Jönnek a kiszámítható és előre megtervezett dolgok, ami biztonságot is jelent egyben a gyereknek és a családnak is.
Ne szégyelljünk tervezni és a gyengeségünket felvállalni
Barátainktól nem egyszer hallottam, miszerint a nők nem vállalják fel, hogy nem szeretik az életüket, amibe belekényszerülnek, mert szeretet nélküli taposómalomban érzik magukat. De ugyanakkor a férfiaktól meg azt a megerősítést kaptam, szinte minden esetben, hogy a feleségek követelőzőek és képtelenek minden elvárásnak megfelelni. Itt jön el mindig az a pont – amit még egyébként én is folyamatosan tanulok az életem során – hogy válságülést kell tartani a családban és meg kell próbálni személyeskedés és indulatok nélkül, amolyan tárgyilagos megbeszélést tartani. Ki mit szeretne és mit tud ebből bevállalni. Nem szabad azt mondani, hogy mindent bevállalunk. Aztán ha nem megy, a kifogás hadjárat beindulásával csak feszültség teremtődik. Nem szabad szégyellni, ha valami meghaladja a képességeinket! Nem vagyunk mindenhatóak, csak emberek, akik egy családban élnek és segítik egymást. Arról nem is beszélve, hogy amiben mi nem vagyunk annyira jók, abban párunk lehet kimagasló és fordítva. A partnerség lényege az, hogy kiegészítsük egymást!
Tervezzük hát meg és legfőképpen kommunikáljunk arról egymással, hogy a családot hogyan és miképpen tartsuk össze.
Férfiak iskolájának indult ugyan ez a cikk, de azt gondolom, hogy bármelyik félnek tanulságos lehet, hogy néha egy-egy vita vagy veszekedés és tovább menve, néhány válás is ebből indulhat ki. Házasságok úszhatnak el a rossz kommunikáción, a rossz időbeosztáson vagy éppen a nem megfelelő tervezésen. Modern kor, modern tudománya ugyan, de nekünk a családban is haladni kell a korral és ha kell a modern számítógép programokat is felhasználhatjuk családunkban, amit a munkahelyünkön annyira természetesen kezelünk már.
Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember