Információk, érdekességek
Férfiak iskolája – 16. lecke: Óvakodjunk a féltékenység csapdájától!
2016. október 08.
Ezernyi cikk, ezernyi könyv és végtelen interneten olvasható blog foglalkozik ezzel a kérdéssel. És mégsem tudunk elmenni mellette és elégszer végig olvasni, meghallgatni a témáról értekezőket.
Nem feltétlenül szeretnénk szaporítani a szót, inkább megmutatni mindkét oldalt, helyzeteket, amikbe mi magunk is olyan könnyen belesétálunk, pedig eszünk ágában sincs.
A féltékenység a szeretet fél óvása vagy csupán birtoklás?
Talán kicsit mindkettő és ez így van jól. Akkor van baj, ha elbillen az egészséges egyensúly. Mert, hogy is van ez? Ha szeretünk valakit, akkor óvni vágyjuk a szeretetét, amit irántunk érez, hiszen attól érezzük magunkat fontosnak és igazán szerethetőnek, ha szeretnek bennünket. Birtokolni vágyjuk Őt teljes lényében. Azt szeretnénk, ha folyton velünk lenne, ha csak ránk figyelne és meg se látna mást. Hiszen ez a szerelem. Akkor van baj, ha ez átcsap egy fanatikusságba, ahonnan nagyon nehéz visszatérni a realitás talajára és nagyon nehéz a kapcsolatot megmenteni.
Mit érez ő és mit érzek én?
Mikor egy kevés önbizalommal rendelkező ember szeretni kezd és összes szerelmét megosztja valakivel, hirtelen kiszolgáltatottá válik. Úgy érzi, hogy minden perc, amit a másik nélkül tölt értelmetlen. Úgy érzi, ha a szeretet lény nem hívja percenként, nem figyel rá, akkor már nem is szereti. Pedig csak önmagát kellene jobban szeretnie és elhinnie, hogy nagyon is szerethető.
Míg ezzel küzd ő, mit érzek én? Vagyis az, akit a féltékenységgel üldöznek. Tehetetlenül áll és nem érti. Eleinte próbálja a másikat nyugtatgatni és a bántó megjegyzéseire nem is reagálni. Próbál minél kevesebbet távol lenni, hogy nyugalom legyen, és próbál megfelelni. A „kivel voltál eddig?”, „miért nem vetted fel azonnal a telefont?”, „van valakid?” kérdések csak úgy záporoznak és csak ott áll értetlenül és szíve, ami addig szerelemmel volt csordultig tele, elkezd megtelni szomorúsággal. A vádak és napi szintű viták elhalványítják a köztük lévő szerelmet. A zöld szemű szörny megvetette a lábát.
Aki féltékeny csak nyugalmat szeretne találni a másik szeretetében, és bizonyosságot, hogy nem hagyják el és szeretik. De ehelyett ellenérzéseket vált ki a másikból és iszonyt, pedig viszonyról szó sincs. Meg kezdődik a folyamatos magyarázkodások, a mindig félelmet keltő telefonok sora és azon kapjuk magunkat, hogy bár semmi rosszat nem tettünk, de ha a másik nem tagjával ebédelünk vagy beszélgetünk, inkább letagadjuk, mert nyugalmat szeretnénk. És a kegyes hazugságok már be is lepik a szerelmünket, ami ha lelepleződik még önigazolást is ad a féltékeny félnek.
Meddig lehet ezt csinálni?
Addig, míg a szerelem kitart. Addig, míg a szerelem elhomályosít. Addig, míg az összes barát elpártol tőlünk. Addig, míg teljesen magunkra nem maradunk. Addig, míg azt nem mondják szánalmas, amit csinálsz. Addig, míg amit elviselsz szét nem tépi a szíved. És ez mindkét nézőpontból igaz. Nagyon sokáig lehet csinálni. De érdemes? Ki-ki döntse el maga.
Van egészséges féltékenység?
Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy minden normális ember féltékeny, hiszen ha szeretünk, akkor teljes egészében akarjuk a másikat anélkül, hogy osztoznánk rajta valaki mással. Ez a mondás igaz is meg nem is. Hiszen valóban osztozni nehéz és valóban egészen akarjuk a másikat, de vajon a szeretet lény nem fullad meg, ha ennyire bekebelezni vágyjuk? Azért szerettünk belé, amilyen. Életvidám, boldog, talán a társaság középpontja, nyitott és vidám barátokkal körbevéve. Ha ettől megfosztjuk már nem lesz soha többé az, akit megszerettünk benne.
Talán van egészséges önzés mindenkiben, ami egy csipetnyi féltékenységet is magában hordoz, de tudni kell ezt egyensúlyban tartani! A nők szeretik fontosnak érezni magukat. Szeretik, ha egy icipici féltékenység megfűszerezi a kapcsolatot, hiszen ez is érezteti velük, hogy a férfinak mennyire fontos a szerelmük. De ha ez átcsap egy harcba és vádaskodásba, akkor ott a kapcsolat elvérzett.
Mindenki volt már talán mindkét cipőben, és talán van olyan is, aki soha nem élte még át a féltékenység érzését. Ha valaki igazán szerelmes, annak szívében a féltékenyég lángja összefonódva felcsap a szeret lángjával, de tudni kell, hogy a tűzet a másik iránt mivel tápláljuk. Megértő és féltő szeretettel, vagy energiagyilkos féltékenységgel, ami lobogó nagy szerelmeket tett már tönkre.
Kedves Olvasó!
Ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, vagy nagyon is egyetért, kérjük ossza meg velünk és írjon a jól beváltLelkitárs Postaládánkba a lelkitars.postalada@gmail.com címre, ahol továbbra is várjuk leveleiket, melyekből néhány véleményt megosztunk majd az olvasókkal.
Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember