Információk, érdekességek

Férfiak iskolája – 13. lecke: Nagy szavak? Mi tart össze egy kapcsolatot?

2016. szeptember 06.

Önzetlenség. Türelem. Lemondás. Összetartozás. Kitartás. A másik elfogadása bajban, betegségben.

A fenti szavak sokatmondóak és talán önmagukért is beszélnek. Mégis érdemes velük egy kicsit ízlelgetve a szánkban, elmélázni. Talán ez lenne az általános leírása egy házasságnak? Egy kapcsolatnak? Talán ez a való világ vagy csak egy idillisztikus álom?

Beszélgetés:

• Nő: „Szeretlek, hiányzol!”
• Férfi: ”Én is! Hú elfogyott a söröm!”

Vicces, de valóságos. Nem is olyan rég hallottam ezeket a szavakat egy történetbe ágyazva és az az igazság, hogy nem is igen lepődtem meg. Mosolyogtam rajta, mert valóban nagyjából a női és férfi érzelem megnyilvánulások nagy százaléka ilyen formán fedi a valóságot.

És hogy fent felsorolt szavak mit is takarnak egyik vagy másik nem képviselőinek? Talán ugyanazt, csak a gyengébbik nem gyengédebben, míg a másik oldal kicsit kevésbé mélyen éli meg.

Önzetlenség, türelem, lemondás

Súlyos szavak. Nehezen kivitelezhető hosszú időn át, egy hosszú kapcsolatban, ha nincsenek mögötte érzelmek. A szerelem rózsaszínű időszakában mindkét fél motivációja a másiknak történő örömszerzés, a másik lelki és testi kielégítése, a szeretet átadása. Amíg ezt az időszakot éli a kapcsolat, addig könnyebben helyezi a másik érdekeit, örömét a magáé elé. Ebben talán nem is rejlik nagy háttérenergia. Fűti a szerelem és a vágy a másik iránt. Ezek a szavak és az ezek mögött rejlő értékek megvalósítása több év együttlét után fognak energiaráfordítást kérni a felektől. És nem általánosítva, elsősorban férfi társainknak okoz ez nagyobb fejtörés. Természetesen léteznek olyan férfiak is, akiknek ez mind gyerekjáték, de talán nem túlzás azt mondani, hogy az erősebbik nem a hétköznapok nehézségeiben elveszve kevésbé lesznek türelmesek, önzetlenek és talán lemondóak bizonyos idő elteltével. „Már túl vagyunk az udvarláson” szoktuk nem is oly ritkán hallani.

Szokták mondani, hogy legyen egy kapcsolat szíve-lelke a nő, aki összetartja a családot, aki megteremti a fészek melegét, aki inspirálja a férfit arra, hogy többet tegyen a családjáért. Van azonban, hogy bizonyos idő elteltével ez az egyoldalú összetartás már kevés. Kell az erősebbik nem ereje is ehhez. Hiszen mi nők, a gyengébbik nem (miért is lettünk ide sorolva? Ki tudja?) tagjai nem tarthatjuk egyedül kézben a dolgokat. Nekünk is szükségünk van arra a kényeztetésre, amire a férfiak vágynak.

Összetartozás, kitartás

Igen, roppant fontos a kitartás és az összetartozás, amíg mindkét félnek van miért a másik mellett kitartania. Amíg van létjogosultsága egy kapcsolatnak. Amíg mindkét fél érzi a szeretetet és megbecsülést. Amíg az az egy életünk, ami van jó irányba halad együtt a másikkal.

Van, hogy belekényszerülünk egy helyzetbe, ami arra a döntésre sarkall bennünket, hogy maradjunk abban a kapcsolatban, házasságban, még ha érezzük is, hogy az életünket talán nem így képzeltük. Léteznek olyan összetartó erők, amik befolyásolják a szívünk rezdüléseit és az ész dönt. És itt elsősorban nem az anyagiakra, vagy gazdasági dolgokra gondol az ember – bár tény, hogy sok házasságnál ez is felmerülhet szempontként a válást megelőzve -, hanem leginkább arra, hogy kitartunk a másik ember mellett olyan okokból, amik tisztesség, felelősség, becsület kérdéseit feszegetik már.

De vajon meddig lehet így a szívet háttérbe szorítani? Meddig lehet felelősségvállalásból, tisztességből kitartani? Meddig tehetjük az egyetlen életünket vakvágányra? A szív mikor szól közbe?

Kell egy társ, egy lelkitárs, aki mellettünk van, aki megért bennünket és aki kitart mellettünk. Erre minden embernek szüksége van. Sokszor kerül az ember élete negatív spirálba, ahonnan lehetetlen egyedül kilábalni, ahonnan úgy érezhetjük nincs kiút. Kell a támasz! Mindenkinek!

A másik elfogadása bajban, betegségben

Kell egy társ, aki olyannak szeret bennünket, amilyenek vagyunk. Aki nem akar megváltoztatni. Aki a legapróbb hibánkat is látva szeret, ahogy vagyunk. Aki elfogad és betegen, kócosan, „otthoni fejjel” is azt mondja „szép vagy”. Aki ápol és hoz forró levest, ha elesettek vagyunk. Aki nem hibáztat minden rossz döntéséért bennünket. Aki szereti a hóbortjainkat, de legalábbis elfogadja. Aki érezteti a szeretetét és megbecsülését! Aki nem vár el a szeretetért cserébe semmit. Aki nem nyújtja be a segítségéért később a számlát.

Van ilyen ember a Földön vajon? A jó hír, hogy igen van! És mindenki egyszer életében biztos találkozott ilyen emberrel. Kérdés, hogy képes volt-e akkor és ott meglátni őt.

Kedves Urak! Most jönne a tanács arról, hogy mi nők mit szeretünk és mit nem. A cikk lényege úgy vélem egy aprócska tanácsban összefoglalható: szeressék a párjukat! Legyenek önzetlenek, türelmesek, néha lemondóak és fogadják el olyannak amilyen! Persze mindezt csak akkor tegyék, ha szívből jön! Mi nők csupán ennyit várunk önöktől.