Információk, érdekességek
Férfiak iskolája – 10. lecke: Barátság extrákkal
2016. szeptember 02.
Előző cikkünkben az önzésről és a családban betöltött szerepekről, a két nem között felmerülő megélési különbségekről esett szó. A mostani írás szinte bármelyik nem képviselőinek ajánlható, hiszen a téma nem kötődik sem férfi, sem női szerepekhez, talán csak a megélése más ismét.
Lehet érzelmek nélkül kötődni?
Vannak, akik előszeretettel védekeznek azzal, hogy érzelmeiket elfojtják, hisz ettől elgyengülhetnek és lábuk megremeghet. Nem engedhetik meg maguknak, hogy mély érzelmeik legyenek, mert olyankor az önkontroll elvész. Hiába a vészfékezés és a fék megrúgása, amit az ilyen esetekre a vezetés szakemberei javasolnak, már az sem segít, sőt az ABS sem egyenlít ki… oda minden, ami addig kiszámíthatóvá tette az életet. Oda a családi élet adta biztonság, oda a nyugalom. Pedig igazából nem is akarta, csak megjelent és „szembejött”. Megkísértette és nem tudott magának parancsolni. Talán csak az elején minden annyira egyszerűnek tűnt. Barátság ez csak némi extrával. Rövid futó kapcsolat, ami ugyan több, mint egy „egy éjszakás kaland”, de mégsem lehet több, mint a család. A vágyak felfokozódnak, a helyzet csak bonyolódik és csak remélhetik a szereplők, hogy nem derül ki, mit éreznek, nem kell színt vallani.
Vajon valóban lehet uralni az érzelmeket? Vajon valóban ki lehet azt jelenteni, hogy ez csak fejben dől el? Vajon a szívét az ember ilyen esetben elzárhatja és megvédheti?
Vannak esetek, amikor valóban ez működhet, de akkor is ott a család, amely napi szinten tükröt tart és megmutatja a lekiismeretét az embernek. Még ha megértő társ is áll mellette, akkor is ott van az, amivel nem számol ilyenkor az ember: hol vannak a határok? Tényleg egy ember mellett kell leélni az életét? Tényleg a sors ezt rendelte mindenkinek? És ha a szerelem, vagy a kémia megtréfál, akkor az erőnek velük kell lennie? Jedi visszatér mindig és vele ott az erő, de az átlagos ember nem bír olyan erővel, amely felruházza azzal, hogy tudatával mozgasson tárgyakat vagy akár csak a szívét. El kell tudni ezt fogadni? Az elfogadás sok esetben segít és szabaddá tesz.
Hullámvölgyek, hullámhegyek
Az ilyen kapcsolatok azt mondják, halálra vannak ítélve és a vég akkor csap le, mikor nem is számít rá az ember. Tudja, de mégis belemegy, mert a napi rutin, a szürke hétköznapok, az elveszetnek tűnő fiatalság és boldogság ott lebegteti fényét előtte, a szabadság reményét sugározva. Miért is kellene nemet mondani? Miért is kellene elfordulnia, hiszen melenget és átjár. Szárnyra kapja és szeret csak egyszerűen és pőrén, szeretni akar és szeretve lenni. A hullám felkapja, aztán elereszti és jön a hullámvölgy. Vannak kapcsolatok, melyek új erőt adnak a két szereplőnek. A kérdés az, hogy ezt a szárnyalást a javára tudja-e fordítani? Tudja-e indikálni ez a sok melegség a családi életének javítását. Ha igen szerencsés, ha pedig nem, akkor már valószínűleg a határ mezsgyén átlépett és a barátság extrákkal szerelemmé fokozódott. Ezt tudni kell kezelni és első sorban belátni. Ha nincs család az az egyszerűbb helyzet, hiszen csak a saját érzelmeivel kell megküzdenie és meggyőznie magát arról, hogy ne féljen a szívét kitárni és rábízni a másikra. Ha igazán szeretve van, akkor ott biztonságban érezheti magát. Ha azonban ott a család, akkor már a saját érzelmek elengedése nagy felelősséggel jár, hiszen már nem csak Ő áll ott egyedül, hanem a kis „hátizsákban” ott a család érzelmeiért érzett felelőssége. Nehéz teher ez, amit lerakni és a mának élni nagyon nem egyszerű. Órákra talán sikerül, de nem hagyhatja ott az út szélén, azért felelős, tovább kell vinnie.
Moralizálás vagy inkább Carpe Diem?
Tény, hogy nagyon fáj mindkét oldalon… ha kiderül. Tény, hogy egy élete van az embernek. Tény, hogy megtörténhet mindenkivel, hogy bármelyik oldalra kerül. Tény, hogy körül vesz bennünket a felgyorsult világ instant morálja. Tény, hogy aki belemegy sérül, de az is tény, hogy aki nem megy bele, ugyanúgy elszenvedője lehet. Tény, hogy megélni azt, hogy valaki megcsalt fáj, de az is tény, hogy ebből tanulni kell, mert nem mindig csak egy szereplős a hibák színdarabja. Tény, hogy olyan gyönyört adhat, ami mellett nehéz elmenni és tény, hogy a férfiak gyakrabban esnek ebbe bele. De az is tény, hogy mindehhez egy nő is kell. Tény, hogy olyan dolgokat adhat, amit talán senki azelőtt és tény, hogy ezt méltósággal kell kezelni, úgy hogy senkit ne bántson meg az ember. Tény, hogy fontos lenni egy embernek és megélni azt, hogy még mindig képes lehet arra, hogy valaki oda legyen érte olyan „drog”, amit még ember nem talált fel és nem tudott vegyi úton előállítani. Ez a kémia, ami ellehetetlenít és kiüt.
Ritkán fordul elő, de nincsenek általános tanulságok, csakis személyre szabott egyéni megélések. Nehéz téma, nehéz kérdésekkel. Talán csak egy konklúzió létezik, az pedig a szeretetre vágyás és maga a vágy, amit mindkét nem másképpen él meg. Minden ember boldog akar lenni és törekszik erre a maga módján. A szeretet és a szerelem mindig utat tör magának, így vagy úgy. Ezt meg kell tanulni elfogadni.
Kedves Olvasó!
Ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, vagy nagyon is egyetért, kérjük ossza meg velünk és írjon a jól bevált Lelkitárs Postaládánkba a lelkitars.postalada@gmail.com címre, ahol továbbra is várjuk leveleiket, melyekből néhány véleményt megosztunk majd az olvasókkal.
Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember