Információk, érdekességek

Így leszel jó gazdi! - Pirka Ildikó kutyakiképző tanácsai

2020. június 21.

Babakocsi (kerékpár, talicska, fűnyíró, porszívó vagy bármilyen mozgó tárgy) támadása, ugatása, illetve gyerekekre ugrálás… Mit lehet tenni ilyen esetben? Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Bármi olyan helyzet adódik kutyánkkal, ami gyakorolható, azt gyakorolni kell, és a kutyát fokozatosan hozzászoktatni a különböző, számára zavaró ingerekhez, helyzetekhez. Ha csak fegyelmezéssel próbáljuk nevelni, esélyt sem adunk neki arra, hogy hozzászokjon, hiszen a fegyelmezés egy stresszhelyzet lehet, ami ronthat a helyzeten.  

Tehát, ha azt látjuk, hogy valamire túl érzékenyen reagál a kutya, akkor közömbösítjük az adott ingerre. Ehhez jó, ha van segítségünk is, de a legtöbb dolog egyedül is gyakorolható.

Babakocsi (bicikli, talicska, fűnyíró, porszívó, stb.) – mielőtt a kutya közelében tolni kezdjük, az álló babakocsit mutassuk meg neki, járjuk körbe, közben kapjon jutifalatot. Ha fél a kutya, tegyünk rá pórázt, és fokozatosan vezessük oda, biztassuk. Amikor a kutya már nem fél az adott tárgytól akkor lassan kezdjük el tolni, a kutya lehetőleg legyen pórázon. Ha egyedül nem megy, akkor kérjünk meg valakit, hogy lassan tolja a babakocsit, mi pedig a kutyát vezessük, és jutalmazzuk, ha ügyes. Ezzel megtanítjuk a kutyának, hogy ez tök jó buli, nem kell félni, és elkerülhetjük a fegyelmezésből adódó stresszt.

Eleinte otthon az udvaron gyakoroljunk, később már közös sétára is lehet menni. Ugyanez a gyakorlatsor alkalmazható bármilyen guruló tárgyhoz szoktatáshoz. A fűnyíró és porszívó esetén eleinte ne indítsuk el, csak akkor, ha már úgy tudjuk elindítás nélkül tologatni, hogy a kutya közömbös marad. Ezt követően indítsuk el, majd kezdjük előről a folyamatot, tehát járjuk körbe, majd ha már ez megy, akkor kezdjünk el vele dolgozni. Nagyon fontos, hogy ne kezdjünk el nevetni, ha kutyánk például ugatja a porszívót, vagy fűnyírót, mert ezzel megerősítjük a helytelen viselkedést. Akármennyire vicces, akkor is maradjunk komolyak.

Gyerekre ugrálás – először is meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy mit NE csináljanak a kutya közelében. Tudni kell, hogy bizonyos helyzetekben bekapcsolhat a kutyák zsákmányszerző ösztöne, ezért nem javaslom a kutyával kergetőzős játékot, mert fellökheti a kutya a gyermeket, vagy ráugorhat. A szülők felelőssége megtanítani a gyermekének, hogy mit-hogyan lehet a kutyával. Meg kell tanítani hogy mindig nyugodt mozdulatokkal simogassa, meg kell tanítani hogyan játszanak, és azt is, hogy ha a kutya bármi olyan dolgot tesz, ami a gyereknek nem tetszik, akkor ne síkitozzon, ne hadonásszon, és ne szaladjon a kutya elől. Meg kell tanítani, hogy ilyenkor egy helyben álljon meg, és szóljon a szülőknek, akik megoldják a helyzetet, például ha ugrál a kutya, akkor megfegyelmezik. Soha nem szabad elvárni egy gyerektől, hogy ő oldja meg a helyzetet.

Régen jobb volt! - Ha gyakran mondod, elárulod magad!

2020. június 20.

Régen minden jobb volt. Bezzeg (hú, aki ettől a szótól nem ment falnak gyerekként ..) na szóval: Bezzeg az én időmben! Régen a tanyán ... Nagyanyáink idejében sem volt akármi, mégis emberek lettek. Ismered ezeket a historizáló mondatokat? Nagyon árulkodik egy embertípusról - ha te mondogatod, rólad!  

Szoktad ezeket mondogatni? Gyakran?

Kapj a fejedhez, ugyanis elárulhatja, mennyire nem vagy rendben!

• Régen jobb volt! 
• Bezzeg nagyanyáink idejében .... 
• A régiségben nem volt (valami) mégis becsületben éltek. 
• Tisztes szegénységben éltek... 
• A tanyán sem volt (ez meg az) mégis itt vagyunk! 

Szerintem holnap estig lehet folytatni ezeket a gondolatokat. A közös bennük, hogy még véletlen sem úgy szólnak, hogy: - Bezzeg régen a tanyán hulladékmentesen éltek, és tanuljuk már meg tőlük, hogy csinálták? - vagyis véletlen sem a régi jó dolgok eltanulásáról, hanem szinte minden esetben a jelen idő, a fejlődés megakadályozásáról, egy begyepesedett szokás reformjának megakdályozásáról van szó bennük. Íme, néhány tipikus példa, mely a komment szekciókban naponta ezrével hemzseg, úgy akarván beállítani a régiséget, mint valami aranykort, ahol a dolgok tökéletesek voltak:

• Mi is kaptunk pofont/körmöst/verést az iskolában, mégis felnőttünk! Nem kell ezeket a kölyköket annyira félteni! 
• Régen a tanyán is lefialt a macska a pajtába, agyoncsapkodták ami nem kellett, minek ivartalanítani! 
• Apám is elvert a nadrágszíjjal, mégis ember lettem, senkinek se lesz baja egy atyai pofontól! 
• Régen se volt telefon, meg internet, mégis felnőttünk. 
• Régen nem volt ennyi allergiás.

Szerintem ezt a sort is egy hétig folytatnád, fejből. Az a közös ezekben a historizáló gondolatokban, hogy olyasmit, ami rossz, ami meghaladott, ami felett eljárt az idő, amiről ma már tudjuk, hogy nem korszerű, azokat a gondolatokat akarja konzerválni.  

Vészabó Noémi: Intés az őrzőkhöz...

2020. június 17.

„Az élet él és élni akar” – írta Ady Endre 1915-ben, és most is élni akarunk. Élni, lélegezni, ölelni, szeretni, szabadon a napfényben. Szabadon, mert ez létezésünk legelemibb joga. Ha az ember szabadságát elveszik, a lényegét, a lelkét veszik el. Ez a világjárvány bezár és összezár, magunkkal és a legközelebbi családtagjainkkal. Félelmetes játszma: ki meddig bírja? Önmagát, a magányt, a másikat vagy éppen a zajos családi karantént.

Mégis azt hiszem, óriási beavatás ez. Szív-apály, szív-dagály. Elfulladnak a szavak, a karok éjjelente szorosabban ölelnek vagy ölnek. Ki milyen szinten tart itt, e földi sorsában. Talán most megtudja, hiszen megtanítja vagy megtaníthatja a vírus félelmetes és láthatatlan szörnye. Olyan, mint egy átok, melyről tudunk, hallunk, de még nem tudjuk fölmérni erejét. Csak rémisztget minket sötét árnyékok idején, olyan, mint az – eddig csak tévében látott – amerikai scifi. Ezekben a filmekben falra festettük az ördögöt, most pedig csodálkozunk, hogy eljött értünk.

Ne féljetek! – mondaná a szent, de a félelem beleivódott emlékeinkbe, tudatunkba, és nagyon sokan félnek. Távoli szerzetesek azért vonultak el a világtól, hogy azt így jobban szeressék. Lehet, hogy eljött az ideje, hogy megtanuljuk jól szeretni a világot? Nagy kérdés, hogy tudjuk-e „jól” szeretni. Mindenesetre sokan elgondolkodtak és újraértelmezték mostanában az életüket. Nemcsak a lakásunkat, a szekrényeinket takarítottuk, lomtalanítottuk, hanem a lelkünket is. Sőt!

A lelkünknek van legnagyobb szüksége egy hatalmas tisztulásra, megújulásra! Az emberiség nem előre halad, hanem – jobb esetben – körbejár. Minden dolognak van előzménye, semmi nem történik ok nélkül. Most kapkodjuk a fejünket, hogy micsoda pusztítást végeztünk magunk körül, mindig csak elvenni akartunk, és nem adni. Ez a maga farkába harapó kígyó, tetszik vagy nem, de „még nem nagy az ember”! Csak szipolyoztuk a bolygó testét, mindenre igényt tartva, mert azt hittük, minden a miénk.

Az emberek gyakran panaszkodtak, nyáron meleg volt, a tél hideg volt, minden túl kevés volt, vagy túl sok… Most viszont ketrecbe zártuk álmainkat, mert a korlátozások világát éljük. Meg kell tanulnunk újraértelmezni az életet, a családot, a társasági létezést, hiszen élni kell, mert az élet nem állhat meg!

3 ok, mely az alacsony önértékelés hátterében állhat

2020. június 14.

Az önértékelés lehetővé teszi, hogy önmagunk kritikai megfigyelésén keresztül megítéljük a képességeinket, a viselkedésünket, valamint minősítsük önmagunkat. Az egészséges önértékelésű személy reálisan ítéli meg a képességeit, tisztában van a hiányosságaival, képes alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez, miközben teljesítménye kiegyensúlyozott marad. Vannak azonban, akiknek alacsony az önértékelésük. Lássunk most néhány okot, mely ennek a hátterében állhat!  

1. Önismeret hiánya

Minél több információnk van önmagunkról, annál nagyobb az esélye annak, hogy az önértékelésünk reálissá válik. Az a személy, aki elzárkózik azoktól a helyzetektől, melyek révén jobban megismerheti önmagát, az önértékelése kapcsán az alul-, vagy felülértékelés esélyét növeli.

Az önismereti csoportok, az önismereti játékok, de akár még a csapatépítő programok is remek lehetőséget jelenthetnek arra, hogy önmagunkat változatos helyzetekben - akár mások szemén keresztül - megfigyelve új tapasztalatokat építhessünk az énképünkbe ezáltal téve reálisabbá az önértékelésünket.

2. Negatív visszajelzések

Az önértékelés a környezet visszajelzései révén is formálódik. Az a személy, aki a számára fontos személyektől folyamatosan negatív visszajelzéseket kap, hajlamossá válik az énképe részévé tenni azt, melynek következtében csökkenhet az önértékelése.
Kiemelten fontos tehát főként gyermekek esetében, hogy soha ne a személyét, hanem a viselkedését minősítsük, azt is olyan módon, hogy világos legyen, min kell változtatnia ahhoz, hogy a teljesítménye eredményesebbé válhasson. Ne a negatív visszajelzés megfogalmazása legyen tehát a cél!

Az öncélú, mások puszta megbántására irányuló megjegyzések, sértő minősítések rendkívül károsan hatnak az önértékelésre.

Lockdown, 2020 - semmi sem lesz már olyan, mint régen

2020. május 15.

Most mindenkit mindenhol egy dolog foglalkoztat: a COVID-19. Mi történik, és mikor lesz vége? Egyes helyeken hamarabb, másutt később, csapott le a világot jelen pillanatban romokba döntő és jelentősen átrendező koronavírus. A közös, hogy mindenhol akadnak emberek, akiknek az élete sosem lesz újra a régi, ahogyan az enyém sem… - Lily írása érzésekről, félelmekről, és arról, hogy hogyan jutott el az életét megváltoztató felismerésig.  

Lockdown, 2020 – ami megváltoztatta az egész életem. Kezdhetem így a cikkemet, úgy gondolom, nem vagyok egyedül.

Angliában élünk, London mellett egy nagyobb városban. A történet itt is hasonlóan kezdődött, mint ahogy mások már leírták előttem. Eleinte senki nem vette komolyan, akik hamarabb kezdtek el aggódni, azok megkapták, hogy csak egy felfújt, pánikeltő dolog az egész, nincs miért aggódni.

De igazából az első perctől kezdve mindegy volt, mit gondolsz, mindig akadt valaki, aki ezzel ellentétesen gondolkodott. Sokszor tapasztaltam sajnos én is, hogy mindegy, milyen fázisban voltam: higgadtabb vagy épp „világvége, éhen halunk” pánikhangulatban – mindig kaptam hideget, meleget. Valaki az egyébként is szűk baráti, ismerősi társaságban épp az ellenkezőjét gondolta a dologgal kapcsolatban. Kapcsolataim egy része megromlott a nézeteltérések és a feszültségek miatt, a barátokkal, ismerősökkel kapcsolatos érzéseim gyökeresen megváltoztak. Valószínűleg én is bánthattam meg másokat, és lehet, még csak fel sem tűnt.

Mindenkiből szélsőségeket hozott ki a helyzet már akkor is, ami a hetek előrehaladtával csak egyre jobban és jobban éreztette a hatását, hisz a bezártság, a kilátástalanság, az esetleges veszteségek egyre erősebben nyomták bélyegüket az emberi életekre, érzésekre. Ez akkor élesedett ki számomra igazán, mikor a vírus elkezdett itt tombolni, és a számok napról napra pörögtek felfelé. Magyarországon még csak kétszámjegyű volt az ismert esetek száma, mikor nálunk, csak a megyénkben több halott volt a hivatalos jelentések szerint, mint ez az otthoni esetszám. Belül valahol rettegtem, és nem értettem, miért nem értik ezt az otthoniak, hiába mondom, mutatom a számokat nekik. Valószínűleg csak nyugtatni akartak, de sokszor én magam sem tudtam, milyen választ várok a mondandómra, amibe épp nem tudnék belekötni.

Az eleje volt a legrosszabb. Aggódva figyeltük a híreket, mi történik a világban, mi történik itthon Angliában és mi otthon, Magyarországon, ahol szeretteink, barátaink vannak. Vártuk a korlátozásokat, hisz már szinte egész Európa lezárt és bezárt mindent, hogy lelassítsák a vírus terjedését, itt még mindig volt iskola, és egy végtelenségnek tűnt, mire valami történik.