Információk, érdekességek

Jó kommunikációs készség: kulcs a sikerhez vita esetén

2019. október 25.

Ha valakivel problémás ügyünk van, vagy nézeteltérésünk támad – akár a munkahelyen, akár a családban vagy a baráti körben – a jó kommunikációs készség elsajátítása nagyon fontos az életnek ezen a területén is. Mindenekelőtt tanácsos olyan barátságos, jóindulatot sugárzó magatartást felvennünk, bármennyire zaklatottak vagyunk is, amely segíti az előrevivő párbeszédet, vagy a kapcsolat megújítását.

Íme öt további jó tanács a helyes kommunikációhoz vitás kérdések esetén, hogy tartósan kiegyensúlyozott legyen a kapcsolatunk kollégáinkkal, barátainkkal, rokonainkkal, mely a közös megértésen alapul, és nem a nyersen megfogalmazott neheztelés, bírálat, elhamarkodott ítéletalkotás a fő jellemzője.

Közeledjünk körültekintő magyarázattal, és ne vádaskodjunk!
Fejtsük ki nézőpontunkat anélkül, hogy megpróbálnánk uralkodni beszélgetőtársunkon, vádló vagy becsmérlő szavak hangoztatásával. Amellett próbálkozzunk azzal is, hogy ha szükséges, neheztelésünket, nézetkülönbségünket inkább első személyben fogalmazzuk meg. Ne „rontsunk rá” beszélgetőpartnerünkre második személyben ismételgetve mindazt, amivel nem értünk egyet vele („te” ezt tetted, vagy mondtad, „maga” volt a hibás stb.).

Ennek rendszerint az a vége, hogy csak vádaskodunk, és magunkat kihagyjuk a konfliktusból, mintha mi nem is lennénk ugyanolyan részesei. Fejezzük ki magunkat inkább úgy, hogy mi játszódik le bennünk, mit okoz számunkra a másik helytelen viselkedése, cselekedete, felénk irányuló közönye stb. Pld. beszéljünk így a partnerünkkel: „Nekem szomorúságot okoz, amikor nem figyelsz rám, szeretném, ha ezen változtatnál,” vagy: „Túl sok felesleges munkával és elpazarolt idővel jár, míg naponta rendet teszek a lakásban. Kérlek, vedd ezt figyelembe.”

Mitől tartunk valakit vonzónak?

2019. október 24.

Az egyik skót egyetem pszichológusa szerint mérhető az emberi vonzerő: határozott törvényszerűségek alapján tartunk valakit vonzónak. A szakember szerint ami különösen szexi: az átlagosság.

Mérhető az emberi vonzerő, állítja David Perrett, a skót St. Andrews Egyetem pszichológusa. A szakember kidolgozott   módszerével egy számítógépes program  a monitoron megjelenő arcokat módosítja…

Kísérlete során számtalan portrét másolt egymásra, s ami a legmegdöbbentőbb: minél több arcot kevert össze, annál vonzóbbnak találták a végeredményt a szemlélők.

Igen kevés valódi adonisz és végzet asszonya kapott több pontot az attraktivitás-skálán, mint a 8-15 arcból összerakott portrék. Ezek szerint tehát az átlagosság szexi – és nem csak a britek számára.

David Perrett ugyanis japánok és skótok képeit is csereberélte, és arra jutott, hogy az egész földtekén hasonló elképzelése van az embereknek arról, milyen az igazán szép arc.

Hormonszint és vonzalom

Az átlagos modellportré esetében az ajkak teltek, az áll decens, a pofacsont pedig magasabban fekszik – szerte a világon mindenkinek így tetszett. Ez nem is csoda, véli Perrett, aki szerint mindez a női nemi hormon, az ösztrogén pubertáskori kibocsátásával függ össze. A magas ösztrogéntükör ugyanakkor a termékenységgel hozható szoros kapcsolatba.

A természet egyik csodája: a méhek tánca

2019. október 07.

Pillantsunk be egy kicsit a méhek kommunikációjába! Nem nevezhetjük valójában nyelvnek ezeket a jelzéseket, mivel az feltételezi az értelmi és absztrakciós képességet. Táncaik öröklött ösztöncselekvések, melyek hasonló, veleszületett, ösztönös viselkedésre indítják társaikat.  

A felfedező méh táncolni kezd, a vele kapcsolatba kerülő másik pedig felfogja azt, és ő is táncba kezd, ezzel továbbítja a szerzett információkat. Ezek pedig: a lelőhely iránya, távolsága a kaptártól, az előforduló nektár mennyisége, és annak cukortartalma.

A felfedező útról a kasba visszatérő méh leadja a nektárpróbát (mézes-hólyagjából a kasba helyezi), majd informáló táncba kezd. Ez a következőt jelenti:
• a megtalált virágfajta illatát,
• a nektár minőségét és mennyiségét,
• a lelőhely távolságát,
• a lelőhely irányát.

A méhek kommunikációjáról szóló ismereteinket elsősorban a német-osztrák professzornak, Karl von Frischnek köszönhetjük. A méhek érzékeinek fiziológiájával foglalkozó alapkutatásai révén ezen kívül, ami elsősorban a szagló- és látóérzéküket érintette, segített megértenünk sok más bonyolult biológiai összefüggést is a méhtársadalomban. Korszakalkotó kutatásaiért 1973-ban fiziológiai Nobel-díjat kapott. Sok tanítványa révén, akik közül különösen Martin Lindauer nevét kell említeni, új felfedezésekkel egészült ki munkássága.

Meddig kell cipelnünk a múltunk keresztjét?

2019. szeptember 21.

Legtöbbünk élete, még ha nem is nyitott könyv, nem tartalmaz olyan fejezeteket, melyekről kényelmetlen volna beszélnünk. Könnyen lehet azonban, hogy másoké igen, talán épp azoké, akikről a legkevésbé gondolnánk, hogy bármi szégyellnivalójuk volna. Vajon mi lehet az oka annak, hogy korábban olyasmit tettek, amire a mai értékrendjükkel tekintve a legkevésbé sem büszkék? S főként, meddig kell cipelniük a múltjuk keresztjét?  

Gyermekkorban sok mindent elnéz vagy megbocsát számunkra a gondozói környezet. Egyfajta tolerancia a társadalom részéről is érvényesül, melyet a törvényalkotó a nagykorúság eléréséig jogi értelemben is biztosít az egyén számára. A kamasz így bizonyos fokú védelmet élvez az olykor deviáns viselkedése esetén, a társadalom ugyanis bízik abban, hogy az identitás kialakulása, valamint a normák megszilárdulása után az egyén képessé válik beilleszkedni a társadalomba, hogy annak hasznos tagjává váljon.

Az értékrend sokat formálódik ebben az időszakban, és arról, hogy később mit tartunk helyesnek és helytelennek, a fiatal felnőttkor érzékeny évei nem mindig adnak megfelelő visszajelzést. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy később szégyenkezve gondolunk vissza olyasmire, melynek helyességét huszonéves korunkban még csak meg sem kérdőjeleztük.

Kamaszkorban és fiatal felnőttkorban életkori sajátosságnak tekinthető a határok feszegetése, a társadalmi szabályok esetleges megkérdőjelezése, a különböző énélmények intenzív megélésére irányuló törekvés. A legtöbb fiatal ezt a szülőkkel való csatározás, a szabadságkeresés, és a szórakozás megannyi formája révén éli meg. Akadnak azonban, akik korábbi érzelmi sérülések, instabil gondozói háttér, vagy negatív mintakövetés okán akár a deviancia határát is súrolhatják egyes cselekedeteikkel.

Bírod a kritikát? Elmondod a véleményed?

2019. szeptember 18.

Mindig kapcsolatban állunk egymással, nem tudunk nem kommunikálni, nem szigetelhetjük el magunkat. A kommunikáció így is, úgy is átitatja az életünket. Nagy kérdés, Te hogyan tudsz kommunikálni? Ezer meg ezer vonatkozásban átgondolhatnánk ezt a témát, most azonban egyetlen elemét nézzük meg közelebbről: a visszajelzést.  

Lehetünk profi célkitűzők, elérhetjük az önismeret magasabb fokát, kialakíthatjuk magunkban a belső harmóniát. Az ilyen és ehhez hasonló, rendkívül hasznos tulajdonságok, képességek vagy belső állapotok elsősorban saját magunkról szólnak. A célkitűzés során azt vizsgáljuk, hogy az áhított célt hogyan vagyunk képesek saját magunk elérni. Az önismeret, saját belső harmóniánk középpontjában is mi magunk állunk. Mindezek ellenére egyik esetben sem lehetünk sikeresek, ha nem vesszük figyelembe a körülöttünk élő embereket, azokat, akikkel kapcsolatban állunk.

A célkitűzés egyik alapvető szabálya, hogy másoktól függetlenül is képes legyél elérni a kitűzött célt, de ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyhatod a többieket. A megfelelő önismeret kiterjed a másokkal való érintkezésre is. Hogyan viselkedek a többi emberrel, milyen módon tudok velük kapcsolatot teremteni? Adok-e visszajelzést, és ha igen, milyet? A kapott visszajelzést hogyan kezelem?