


Információk, érdekességek
Ártalmas is lehet az ízületek túlzott védelme?
2018. január 13.
Az ízületeket nem kell feltétlenül kímélni, a mozgásszegény életmód ugyanannyira veszélyes lehet, mint a túlzott igénybevétel. A sportbalesetek, sérülések ellen védelmet jelenthet az ízületek természetes mozgásterjedelmének megőrzése, amit rendszeres testmozgással lehet elősegíteni. A tévhitekkel ellentétben nem minden esetben a kerékpározás és az úszás a legjobb sportok az ízületek számára, fontosabb, hogy mindenki a korának és edzettségi állapotának megfelelő testmozgást végezzen – mondta Dr. Horváth Nikoletta, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika egyetemi tanársegédje.
Ha valaki – életkortól függetlenül – szabadidősportolásba kezd, fontos, hogy úgy építse be a testmozgást a mindennapjaiba, hogy ne kényszerüljön azt túlterhelés miatt abbahagyni – hívta fel a figyelmet Dr. Horváth Nikoletta. A sportolás közben vagy után fellépő fájdalmak esetén meg kell különböztetni a betegségre utaló vagy azt kísérő fájdalmat az ún. jó fájdalomtól, például az izomláztól – mondta. Ha egyetlen ízülettel van probléma, nem kell feltétlenül az összes többit is kényszerpihenőre ítélni, az ízületeknek ugyanis az árt a legjobban, ha nem használjuk őket, mivel az ízületek és a gerinc védelme érdekében fontos megőrizni a veleszületett mozgásképességet. A sportbalesetekkel, az ízületek, szalagok, csontok sérülésével szemben védelmet adhat az izomerő fejlesztése mellett az ízületek és a gerinc mozgásterjedelmének megőrzése, az izmok megrövidülésének megakadályozása, és a koordináció fejlesztése. Ezért rendkívül fontos a bemelegítés és a levezetés, valamint a megfelelő technikával hosszan végzett alapos nyújtás – figyelmeztet a tanársegéd.
A biciklizés sem jó mindenkinek
Az ízületkímélő sportolásról a legtöbb embernek az úszás, kerékpározás és séta jut eszébe, azonban ma már más lehetőségek is léteznek. A kerékpározás bizonyos esetekben akár jelentős térdfájdalmakat is okozhat – figyelmeztet Dr. Horváth Nikoletta. Kiemelte, hogy az ortopéd szakorvosok körében még nagyon sok hasonló, mára megcáfolt tévhit él, ráadásul az interneten is káros jótanácsok terjednek. Ilyen például az, hogy ha egy gyereknek gerincferdülése van, akkor úsznia kell, és nem vehet részt testnevelésórákon. Ezzel szemben ahelyett, hogy betegségtudatot alakítanának ki bennük, az adekvát kezelés és rendszeres orvosi kontroll mellett inkább őket is ösztönözni kellene a számukra megfelelő és örömteli sportolásra – javasolta.
Jön a pánik! Mit tegyek?
2018. január 12.
A szorongásos zavarok nagyon elterjedtek, rengeteg embert érintenek. Ezen pszichés zavarok közül is kiemelkedik a pánikbetegség, amely az egyik legkínzóbb szorongásos kórkép, így pszichológusként engem is ezzel keres fel a páciensek nagy része.
A helyzetet bonyolítja, hogy gyakran nehézséget okoz felismerni a pánikbetegséget, hiszen annak tünetei más jellegű kórképet is jellemezhetnek. Ebben a szorongásos zavarban a fizikai tünetek dominálnak, így gyakran nem is pszichiáterhez kerül a beteg, hanem más szakorvoshoz.
Fontos tehát jól ismerni a kórkép tüneteit, hiszen így lerövidíthető a megoldáshoz vezető út. Az ilyen beteg visszatérő, váratlan pánikrohamoktól szenved, és emiatt erős szorongás alakul ki benne, intenzív félelem a következő roham bekövetkezésétől. A pánikbetegség diagnózisához fontos tisztázni, hogy a rohamokat nem pszichoaktív szer vagy általános egészségi állapot közvetlen élettani hatása okozza, valamint a rohamok nem magyarázhatóak jobban más mentális zavarral.
A pánikroham hirtelen, előzmény nélkül alakul ki és jellemzően néhány percig tart. Többféle jellemzője van, melyek közül a legáltalánosabbak a szapora szívverés, a légszomj, a remegés, a mellkasi és/vagy hasi fájdalom vagy diszkomfort, a szédülés és ájulásérzés. A beteg a roham ideje alatt nagyon gyakran intenzív halálfélelmet él át, vagy attól fél, hogy megőrül, illetve elveszti viselkedése felett a kontrollt.
Teremts bőséget a jóga segítségével!
2018. január 07.
A jóga gyakorlásáról szinte csak és kizárólag annak fizikai hatásai jutnak eszünkbe. Még haladó gyakorlók számára is elsődleges cél egy-egy ászana minél tökéletesebb kivitelezése, hosszabb ideig történő kitartása vagy újabb pózok megtanulása. Már-már érzik, miért fontos az óra eleji ráhangolódás és az óra végi mély relaxáció, ám sokkal kisebb mértékben használják ki ennek erejét, mint amennyire lehetőségük nyílna. A jóga nidra többnyire ma is "csak" mély, levezető relaxációt jelent, pedig óriási áldás válik elérhetővé, ha megfelelően alkalmazzuk.
Célkitűzés, sankalpa
A sankalpa szanszkrit szó, olyan tömör, egyes szám első személyben tett pozitív kijelentő mondat melyet, mint egy magot, elültetünk az óra eleji ráhangolódás során. Ennek az adott gondolatnak, célnak (Pl. „Anyagi bőségben élek!”) „szenteljük” a jógaórát. A megerősítő mondat, mint személyes mantra – függetlenül attól, hogy nem recitáljuk az óra alatt – végigkíséri mozdulatainkat, tudatalattinkban folyamatosan ott rezeg. Ha célunk pl. a munkahelyváltás, de nem tudjuk, merre lépjünk, akkor a fizikai burkon túl a jóga mélyebb aspektusait is felhasználhatjuk a vágyott célunk elérése érdekében.
Tényleg árulkodik az arcunk?
2018. január 07.
Az első nyolc másodperc során eldől, hogy a másiknak bizalmat szavazunk, vagy ellenszenvesnek tartjuk. Elegendő megpillantanunk az arcát, és tudjuk, hogy kedvelni fogjuk, vagy sem. Vajon mi alapján hozunk ítéletet ilyen gyorsan?
Születésünk óta olvassuk, és értelmezzük az arcokat, méghozzá a találkozások első másodperceiben. Mindannyian használunk olyan kifejezéseket, mint „nyílt tekintet”, „zord ábrázat”, „entellektüel”, „tökfej”, „őszintének tűnik”, vagy „sunyi alak”. Még az olyan tétova kijelentések is, mint a „nem tudom mi, de valami nagyon nem tetszik nekem ebben az emberben” valószínűleg összefüggésbe hozhatók az adott illető arcával.
Valamiért szimpatikus vagy!
A legtöbb információ, amely ilyen és ehhez hasonló kijelentésekre késztet bennünket, tudattalan. Az emberek négy perc alatt alkotják meg másokról alkotott véleményük 90 százalékát, és ennek 60-80 százalékát az arc, illetve a testbeszéd adja. Az első találkozás első másodperceiben már tudjuk, hogy az adott ember kedves, távolságtartó, agresszív, őszinte, vagy barátságos-e.
Pusztán azzal, hogy valaki arcába nézünk, meg tudjuk mondani, hogy az illető boldog, szomorú, bizonytalan, szégyenlős, nagylelkű, zárkózott, barátságos, gondos, megbízható, avagy fáradt-e. S az esetek többségében az első benyomásunk pontos lesz.
Ma már tudjuk, hogy az olyan ősrégi állítások, mint „Ne bízz abban, akinek túl közelülő szemei vannak!”, vagy „sötét pillantása van”, tényeken alapulnak.
A családállítás nem csak a családtagokról szól
2017. december 20.
Észrevettem, hogy sokszor, amikor a családállítás témájáról beszélgetek valakivel, nem igazán tudja az illető hová tenni a dolgot. Misztikusnak, néha érthetetlennek tűnik a módszer. Nem érthető, hogyan tudna egy idegen ember olyan dolgokról, történésekről, ami az én családomban zajlik, honnét tudná, mi történik a lelkemben, mikor még én sem tudom legtöbbször. Amire nemrégiben figyeltem fel az az, hogy a "családállítás" szó megzavarja az embereket. Pedig itt nem mindig a konkrét családtagokról, és nem is mindig magáról a családról van szó.
Néhány szó a „mezőről”.
A családállítás során számunkra idegen emberek képviselik családunk tagjait, ők mesélik el, mi zajlik szeretteink lelkében. Ez sokak számára megfoghatatlan dolog. Pedig egyszerűen megmagyarázható.
Hogyan lehetséges, hogy idegen emberek elmondják azt, ami bennünk zajlik?
Rupert Sheldrake határozta meg a morfogenetikus mező lényegét, ami tulajdonképpen az alap módszerünkben.
„Az emberi és szociális csoportok, valamit törzsek és családok a morfogenetikus mezőik révén egyfajta kollektív emlékezetet örökölnek. Az ősök szokásai, hagyományai és szemléletmódja befolyásolják a jelenleg élők viselkedését, mégpedig mind tudatosan, mind tudattalanul. Valamennyien összeköttetésbe kerülünk a kollektív emlékekkel – ahogyan C.G. Jung is
rámutatott – a „kollektív tudattalannal”. /Rupert Sheldrake: Az állatok hetedik érzéke/
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...909192...236