Információk, érdekességek

Férfiak iskolája – 22. lecke: Félrecsúszott kommunikáció

2016. október 11.

Próbálták már megfejteni, hogy néha miért csúsznak annyira félre a mondanivalók? Hogy miért nem ért meg bennünket a másik? Vajon csak rosszul, rossz szavakkal közöljük felé gondolatainkat? Vagy csupán ahogy szokták mondani „nem jár egy rugóra az agyunk”?

Nehéz kérdés a kommunikáció és az, hogy az emberek mit hajlandóak megérteni abból, amit mondunk. Mégis nagyon fontos, hogy kommunikáljunk. Fontos, hogy a gondolatainkat szavakba és mondatokba tudjuk önteni, mert enélkül hova jutnánk?

Veszélyes kommunikáció

A kommunikációt manipulálásra is lehet használni és lehet úgy csűrni a szavakat, hogy az akár üssön is a másikon.

Azt hinné az ember, hogy a nők tudják legjobban forgatni a szavakat és azokat fegyverként használni. Meglepő, de nem! A férfiak is rendkívül jó érzékkel tudják a mondatokat úgy összeállítani, hogy az a nőkben vagy bizsergető vágyakat, vagy zsibbasztó értetlenséget váltson ki. Egy férfi képes arra, hogy egy nőben olyan érzelmeket indítson el, ami előtte hihetetlennek tűnt. Egy-egy jól irányzott mondat akár mérhetetlen dühöt is kiválthat a nőkből és egy jó időben, jó helyen kimondott szó vagy kérdés, akár meg is változtathat egy kapcsolatot.

„Mit nem lehet ezen érteni?”

Egy kapcsolatban sokszor elhangzik ez a kérdés. Mit nem lehet azon érteni, amit próbálunk átadni a másiknak? Miért nem érti azt, amit ugyanazon a nyelven beszélünk? Vajon a diszkréció és a titok között tényleg van különbség, vagy egy és ugyanaz a két szó jelentése? A férfiak miért nem értik meg, hogy a gyereknevelés otthon, az is munka? A nők miért nem értik meg, hogy attól, hogy egy férfi a számítógépes játékokat szereti még nem gyerek?

Rengeteg kérdés. Önmagukban is megérnének egy-egy misét vagy cikket.

De kezdjük az elején: mi is a baj azzal a mondattal, hogy „mit nem lehet ezen érteni?” ? A mondatban az „érteni” szón van a hangsúly. Ugyanis a szó leíró értelmében értjük, amit a másik mond, csak nem érezzük át, nem érezzük az igazi jelentését. Míg nem vagyunk a másik cipőjében, addig nem is tudjuk átérezni annak a cipőnek a viselését.

Ítélkezés nélkül kommunikáljunk

Az „én üzeneteket” fontossága továbbra is nagy szereppel bír a kommunikációban. Nem lehet úgy kommunikálni, hogy mondatunkkal rögtön a másikra támadunk. A mondatoknak feltétlenül tartalmazniuk kell az mi saját érzéseinket és ki kell hagyni belőle a másik támadását.

Íme egy példa arra hogyan lehet átadni mondanivalónkat negatívan és ugyanazt pozitívan:
1. „Elmondom, bár úgysem fogod megérteni!”
2. „Nekem fontos ez a dolog, kérlek hallgass meg!”

A fogadtatása már előre eldöntött, mikor a mondatok elhangoznak és előre lehet tudni a reakciót. Nézzük csak:
1. „Akkor ne mondd el!”
2. „Rendben, hallgatlak!”

Van az úgy, hogy el kell engedni

Természetesen vannak olyan helyzetek, amik sem a szituációból, sem az érzelmi állapotból kifolyólag sem alkalmasak arra, hogy bizonyos dolgokat megbeszéljünk és kompromisszumra jussunk. Ilyenkor érdemes nem gumicsontként rágni az adott témát, hanem inkább visszavonulni és megvárni, hogy leülepedjenek a dolgok.

És persze van úgy is, hogy bizonyos emberekkel lehetetlen megértetni magunkat. Ilyenkor érdemes arra a bizonyos tojó galambra gondolni, akivel sakkozni próbálnánk. Tudják ő az a galamb, aki leveri sakkfigurákat, összetojja a sakktáblát, aztán örül, hogy ő nyert. Ilyenkor kár a fáradtságért.

Kommunikáljanak bátran és ne tartsák vissza magukba az érzéseiket. Az mindig árt az egészségnek. De tanulják meg elengedni is a dolgokat, mert nagyon tud fájni a fejnek egy át nem aludt éjszaka és egy csomó értetlennek tűnő dolog. Ne törjék rajta a fejüket, csak legyintsenek és lépjenek tovább!

Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember