Információk, érdekességek

Becsületesség a jóga fényében

2019. október 06.

Majd minden vallási hagyomány vagy szellemi út javasolja - vagy éppen előírja - követőinek a címben szereplő lelkiállapot gyakorlását. S nem véletlenül, hiszen annak átélése és megtapasztalása jelentősen megtisztítja az ember életét. Természetesen a jóga is nagy hangsúlyt fektet rá, azonban teljesen más értelemben, mint azt legtöbben gondolják.  

A jóga rendszerének egyik nagy megújítója a nagy indiai bölcs Patandzsali volt. Bölcsességének bizonyítéka, hogy a becsületességet nem előírásszerűen követelte meg, hanem azt mondta, hogy ezek az önmagát reálisan érzékelő lény természetes viselkedésmintái. Természetesen az idők során sokan egyfajta morális elvként határozták meg, mintegy önmagukkal szemben támasztott feltételként. Ez azonban tévútra vezet, hiszen csak egy megtanult és kontrollált viselkedésminta utánzását jelenti, ami gyakran spirituális arroganciához, vagyis az ego megerősödéséhez vezet az erkölcsösség és a spiritualitás álcájába bújtatva.

Ha jól megfigyeljük, a harmonikus, békés és együttműködő társas viszonyoknak a legalapvetőbb kritériumait írják le Patandzsali Jóga szútrái. Egyfajta fokmérője az emberi kapcsolatoknak.

A becsületesség (asztéja, vagyis a negyedik jama) fontosságának megértése a saját felismerés és a tapasztalat függvénye, nem pedig az elérendő cél érdekében hozott áldozat. A becsület hiányának a legfontosabb oka a félelem a megszerzett dolgok - pénz, pozíció, hatalom, kapcsolatok - elvesztésétől, vagyis a ragaszkodás a fizikai síkhoz. A becsület kialakulásának alapja az a belátás, hogy mindezen dolgok önmagukban semmiféle kielégítést nem nyújtanak, és a valódi boldogságnak csak kiegészítő kellékei. A biztonság, a boldogság, a harmónia a „nem-szerzés” állapotának a melléktermékei, s ezek a tudatosság - személyiségen túli lényed - megtapasztalásának eredményei. A szerzés vágya okozza az emberi kapcsolatokban az igényt az uralkodásra, és egymás kizsákmányolására, történjen az fizikai, szellemi vagy lelki szinten.

A  nagylelkűség (aparigraha) szorosan kapcsolódik a becsületességhez.  Hiszen az a jógi, aki a szerzés és birtoklás vágyát tudatosan felismeri, nem  fog „szűkmarkúan” bánni az élet semmilyen szereplőjével, legyen szó anyagi javakról, tudásról vagy ismeretekről, vagy egy segítő cselekedetről. A nagylelkűség egy fokmérője annak, mennyire laza és rugalmas az ego, és mennyire szűntek meg a ragaszkodások az emberben.

Itt ismét fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez nem jelenti a teljes anyagi javakról és élményekről való lemondást, hiszen az ismét csak az ego szokásos túlzása lenne. Az nevezhető bölcsnek, aki képes élvezni a világ nyújtotta lehetőségeket bármelyik szintjén a valóságnak, de nem ragaszkodik hozzá és nem abban keresi életében az öröm forrását.

Ha képes vagy átadni önmagad a szívedben élő becsületességnek, akkor hatalmas nyugalom és béke áraszt el. Elmúlik minden kényszeres vágy és igény, amelyek a nagylelkűség és a becsület legfőbb akadályai. Az elméd eszközzé válik a teljesebb lényed „kezében”, s többé már nem egy önműködő program. Az igazi átalakulás ekkor kezdődik, és a kreativitás és teremtő erő felhasználása új minőségeket hoz a jógi életébe.

Összefoglalásként azt lehet mondani, hogy a becsületesség és a nagylelkűség ne elérendő célok, vagy erkölcsi parancsok legyenek. A spirituális fejlődés fokmérői lehetnek, s egy idő után teljesen eltűnik az önkritika álszent jelensége és az ítélkezés öntudatlan szokása.
A becsületesség és a nagylelkűség kéz a kézben teljesen spontán módon meg fog a jelenni a szellemi és a lelki érettséged hatására. Ennek a jóga nagyon hatékony – de természetesen nem kizárólagos – eszköze tud lenni.

Kívánom Neked, hogy jógával vagy más módon meg tud tapasztalni ezen csodás létállapotot!